Talán
egyetlen olvasóm se tudja, hogy pontosan merre van Heiligendamm vagy Bad Doberan
(kivéve, akiknek meséltem róla). Fent északon a Balti tenger partján, közel
Rostockhoz.
Kisgyermek
koromban (1978.) megállapították, hogy asztmám van. 1982-ben megkérdezték, hogy
lenne-e kedvem elmenni 4 hétre az NDK-ba egy szanatóriumba nyaralni? Persze,
hogy volt. Későn szóltak, így csak 3. számú tartalék lehettem. Néhány héttel az
utazás előtt jöttek az izgalmas hírek. 1 ember lemondta, utána még egy. Abban a
tudatban csomagoltam az utazás előtti nap, hogy még nem tudtam, utazhatok-e? Az
utazás napján hajnalban jött a jó hír. Még egy lemondás. Utaztam. Még egy ember
nem jött el, így a 4. számú tartalék is utazott. A következő évben mi voltunk
az 1. és 2. számú utazók. A csoportban én voltam a legfiatalabb, a legidősebb
akkor érettségizett. 29-en voltunk egy kísérővel.
Nagyon
más világ volt. Csak 50 NDK márkát vihettünk magunkkal és a bőröndbe leltárt is
kellett tenni a benne lévő dolgokról (10 póló, 8 alsógatya, stb.). Berlinig repülővel
mentünk. Megérkezés után a bőröndöket betettük egy Barkasba, ami elindult. Mi
buszra szálltunk. Kaptunk egy berlini buszos városnézést. A nyugati oldalt
messziről elkerültük, a falat sem láthattuk. Utána elindultunk Heiligendammba.
Útközben megálltunk enni, inni, focizni. Utóbbi érdekes dolog egy rakás asztmás
gyereknek. Megérkeztünk a szállásunkra. A bőröndökre még órákat kellett várni.
Hazafelé is órákkal előbb indultak el a csomagok, mint mi. Ki lehet találni, mi
történt velük azokban az órákban.
A
szállásunk közvetlen a tengerparton volt. Délelőtt kezelések voltak. Különböző
szobákban kellett 5-15 percet tartózkodni. Mindegyikben valamit elporlasztottak
a levegőben és azt kellett belélegezni. Az egyik szobában akkora köd volt, hogy
a mellettem ülőt nem láttam, csak hallottam. Volt még egy kezelés, ami
szerintem kimeríti a gyermekkínzás fogalmát. Beálltunk egy kádba, jött a
nővérke. A két kezében 1-1 slag. Az egyikből meleg víz jött, a másikból hideg.
Előbb az egyikkel locsolt le térdtől lefelé, utána a másikkal. Aki azt hiszi,
hogy a hideg után a meleg jól esett, az téved. A szervezet csak a hőmérséklet
különbséget érzi. 5 percig tartott. Állítólag jót tesz a vérkeringésnek.
Délután
szabad program volt, ami lehetett:
- napozás
és fürdés a Balti tengerben (ami iszonyú hideg)
-
focizás
(hurrá)
-
utazás
gőzmozdonnyal Bad Doberanba vagy Kühlungsbornba. A vonat neve Molli volt. Bad
Doberanba mentünk, mert azt jobban szerettük. A bökkenő, hogy 1,20 vagy 1,50
márka volt a vonatjegy, de nekünk csak 50 márkánk volt. A nagyok tanácsára nem
vettünk vonatjegyet. Amikor jött a kalauz, eljátszottuk, hogy semmilyen nyelven
nem tudunk. 2-3 napig próbálkozott. Feladta. Egyszer jött, ránk mosolygott,
legyintett és továbbment. Az egyikünk megszólalt. Danke schön. Azt a fejet…
Hát
ide szerettem volna visszamenni. Erről szólt ez a kis utazás, és még valamiről.
Hétfő
odaút:
2025.07.28. FR197 SP-RNB 28A
felszállás:
6:33 31L, leszállás: 7:38 24R
Sima
eseménytelen út volt. A repülőtérről vonattal mentünk tovább. Először egy 4
órás út várt ránk. Ez egy Regionalbahn volt, ami minden bokorban megállt. 29
állomást kellett utaznunk. Volt még egy trükk is benne. Az egyik állomáson
(Schwerin Hauptbahnhof) át kellett szállni egy másik vonatra. Ha jól láttam,
onnan már nem villamosított a pálya. 5 percünk lett volna átszállni a
végállomáson (Wismar) a Bad Doberanba tartó vonatra. 10 percet késtünk, de a
vonat megvárt minket. Nagyon cuki kisvonat ment tovább. Amikor megérkeztünk, az
első dolog, amit megláttam Bad Doberan vasútállomásán, az a kedvenc gőzmozdonyom
volt. Még mindig jár. Elfoglaltuk a szállást, ami közvetlen a főutcán a gőzvasút
1. állomásánál volt. Ott csilingelt az ablakunk előtt. Egy könnyű ebéd után és
a másnapra ígért eső miatt elvonatoztunk Heiligendammba. Szerelmes lettem a
vonatozásba. Annyira cuki. Bad Doberanban alig füstöl, lassan megy, csilingel,
de amint kiér a városból, rákapcsol, jön a fekete füst, zakatol, kint lehet
állni a kocsi nyitott részére, és élvezni a sebességet. Kb 40 km/h-val mehet.
Ezért is tart a 15,4 km út kb ¾ órát. 8 megállója van.
Azt
tudtam, hogy az az épület már nincs meg, ahol annak idején voltam, mert a rossz
műszaki állapota miatt lebontották, de visszaépítették eredeti állapotában.
Régen ez a hely az európai uralkodók kedvenc nyaralóhelye volt. Manapság a
gazdag németek nyaralóhelye. Az épületeket körbekerítették, bemenni csak a
szálló vendégeknek szabad. Látni mindent láthattam, de megközelíteni csak kb 50
méterre lehetett.
2
órát sétáltunk a tengerparton, mászkáltam a sziklákon. Visszavonatoztunk Bad
Doberanba. Egy vacsora után lefeküdtünk. Hosszú volt a nap.
Kedd
Reggeli
után újra felpattantunk a Mollira és elmentünk a másik végére Kühlungsbornba.
Lesétáltunk a tengerpartra. Volt egy óriáskerék, felültünk rá. 1 jegyért 3 kört
ment. Utána egy tengerparti étteremben ebédeltünk. Átültünk egy kávézóba. Kicsit
szürreális volt a látvány. Tőlem balra a tengerpart, fürdőruhás, napozó
emberekkel. Néhány ember a vízben (elég kevés), tőlem jobbra hosszúnadrágos,
kabátos emberek sétáltak. Az időjárás alapján ők voltak a bölcsek, a
tengerparti népségnek biztos volt jegesmedve őse. Hazafelé is a Mollival
mentünk. A vacsoránkat a Lidlben vettük meg.
Szerda
Maradtunk
Bad Doberanban. Ez egy nagyon aranyos kisváros. Van egy nyáriszánkó pályája is.
3-3 kört mentünk, és elég sokat álltunk sorban. A sok ácsorgásban elfáradtunk,
egy kicsit pihentünk, majd visszamentünk a gőzmozdonnyal Heiligendammba és a
vasúti pályaudvarocska éttermében vacsoráztunk. Este korán lefeküdtünk, mert
másnap korán szólt az óra.
Csütörtök
Reggeli
után elvonatoztunk Rostockba. Onnan ICE-vel mentünk Berlinbe. Csak 1 helyen
állt meg útközben. Teljesen csendes, nagyon gyors. A rekordsebesség, amit
láttunk a kijelzőn 228 km/h volt. Zsófinak sikerült is lefotóznia. Útközben
ettünk is. Berlinbe való megérkezésünk után elfoglaltuk a szállást. Zsófi rám
nézett, mondta, hogy leettem magam. Pólócsere következett volna. Amikor a fejem
közelébe ért a leevett rész, rájöttem, hogy nem leettem magam, hanem valaki
pocakon sz@rt. Pólócsere után elmentünk az állatkertbe. Panda szeretnék lenni.
Eszik, alszik, játszik. Nyugodt élet, semmi stressz. A szállodával szemben volt
egy vietnámi étterem, ott vacsoráztunk.
Péntek
Aki
ismer, az tudja mennyire szeretem a repülést. Az Aeroparkban dolgozik egy
ember, akinek szerintem kerozin folyik az ereiben. Úgy szokta őt bemutatni egy
pilóta, hogy Balázs az az ember, akinek semmilyen papírja nincs a repülésről,
de mindent tud róla. Ő csinált egy videót a Tempelhof repülőtérről. Kedvet
csinált hozzá. (A 2024. évi nyaralásra is az ő videója adta meg a kezdőlökést.)
Az
épület döbbenetes méretű. Arról volt ismert, hogy a repülőgépek az épület
előtti fedett részre tudtak beállni. A reptér évek óta bezárt, de a berliniek
nem engedték felszámolni. A reptér közpark lett, a döbbenetes épületet részben
újrahasznosítják, illetve érdeklődőknek mutogatják. Egy számadat megmaradt
bennem. Ha minden ajtóhoz lenne egy kulcsom, akkor 44.000 kulcsom lenne. Amikor
megérkeztünk a félkör alakú épülethez, akkor onnan 20 perc erőltetett tempójú
séta kellett, hogy megkerüljük a fél épületet és megérkezzünk a parkba. 2 órás
volt a vezetett séta. Láttuk az indulási és érkezési csarnokot. Régen ugyanott
volt, nem volt elkülönítve, mint mostanában. Voltunk a pincében, láttuk azokat
a falfestményeket, amiket a bombázások során festettek. Jártunk a sportpályán
és az egyik hangárban is. Ott áll 3 repülő, valaki megkérdezte, hogy ezek
milyen gépek. Az idegenvezető nem tudta pontosan. Mesélte, hogy volt mindegyik
gépnél 1-1 tábla, de eltűntek. Ott voltak a sarokban. Balázs mindent tudott volna
a gépekről. Köszi a tippet Balázs! A tető alá most nem lehetett bemenni, mert
karbantartási munkákat végeztek és az egész felvonulási terület volt.
A
túra után visszamentünk a szállásra a csomagokért, majd irány a reptér.
hazaút:
2025.08.01. FR206 9H-VVH 30A
felszállás:
19:57 24R, leszállás: 21:05 13R
Nagyon
fárasztó, de élményekben gazdag út volt. Ugyanez a számok nyelvén lépésszámban:
|
hétfő
|
15.073
|
|
kedd
|
9.997
|
|
szerda
|
8.933
|
|
csütörtök
|
16.823
|
|
péntek
|
20.935
|
|
összesen
|
71.161
|
Levezetésként
még egy kis apróság. Hazaértünk hullafáradtan. Indulás előtt kikapcsoltam a
gázkazánt, hogy ne tartsa melegen 5 napig feleslegesen a bojlerben a melegvizet.
Hazaértünk, bekapcsoltam a kazánt, majd pár másodperc múlva hibajelzéssel
leállt. Újra indítottam, megint leállt. Zsófi kikereste a hibakódot. Elektromos
hiba riasztással. Hogy az a … A nyár közepén egy még garanciális készülékkel.
Ránéztem még egyszer. Kinyitottam a gázcsapot, újraindítottam és láss csodát,
elindult. Azóta is megy. Gáz nélkül a világ legjobb gázkazánja se megy.