Repülős hétvége

odaút: 2011.11.12. W6 2271 HA-LPE 3F

felszállás 6:17 31L, leszállás 8:06 22-s pálya

Eindhovent már többször megnéztem, de túl sok nézni való nincs ott. A repülés volt a cél. Leszállás után egy kicsit még időztem a reptéren, majd besétáltam a városba. Ott is sétáltam, nézelődtem, majd visszasétáltam a reptérre. A reptér és a város közötti távolság 8 km. Meg is fájdult a lábam a sok sétától. A nap legédesebb része az volt, amikor az én drága szerelmem folyamatosan küldte az üzeneteit. 

hazaút: 2011.11.12. W6 2274 HA-LPF 3F

felszállás 17:53 22-s pálya, leszállás 19:24 31L 

odaút: 2011.11.13. W6 2201 HA-LPY 3F

felszállás 6:16 31L, leszállás 7:30 8-s pálya

Hatalmas sor várt minket az útlevélvizsgálatnál. Alig értük el a buszt. Rohannunk kellett. Beértük Londonba, megnéztünk a Repley’s múzeumot. Vásárolgattunk, nézelődtünk. Fantasztikusan jó idő volt. Pólóban és pulóverben sétáltunk. Nagyon jó hétvége volt.

hazaút: 2011.11.13. W6 2210 HA-LPD 3F

felszállás 20:55 8-s pálya, leszállás 23:52 31L

eindhoveni képek         londoni képek

Amsterdam

odaút: 2011.09.03. W6 2271 HA-LPB 6F 
felszállás 6:15 31L, leszállás 22-s pálya

Az eindhoveni leszállást követőn buszra szálltunk, bementünk a városba, megvettük a vonatjegyeket. Elég vicces volt, hogy a jegykiadó automata csak a Maestro kártyát fogadta el. Még szerencse, hogy anyunak volt ilyen. 1 óra 20 perc volt a vonatút. A vonatok tiszták, csendesek, nem zakatolnak, hanem finoman siklanak. A következő megállót bemondják.

Megérkezés után elkezdtük felfedezni a várost. Fantasztikus, lenyűgöző. A város egyszerre lüktető, vibráló ugyanakkor nyugodt, békés. A biciklisek félelmetesek. Száguldoznak fel s alá. Engem 1-2 alkalommal egy kicsit elütöttek, mondta, hogy sorry, kaptam egy mosolyt és ezzel el is volt intézve. Ebben a városban ők az urak. Ami nagyon tetszik, az a hajós élet. Itt nem utcák vannak, hanem hajózható csatornák. Mindenféle úszóeszközzel közlekednek. Lélekvesztő csónakokkal, vízibiciklivel, kis yachtokkal, nagy turistaszállító hajókkal. Elmentünk hajókázni. Nagyon jó volt.

Elmentünk a szállásra. Anyu fáradt volt. Ott hagytuk, hogy aludjon, mi visszamentünk a városba, ittunk kávét, ettünk finom sütit. Élveztük a jó időt és a város lüktetését. Visszamentünk anyuért és elmentünk vacsorázni. A vendéglátás nem az erősségük. A kiszolgálás lassú, nem mindig azt hozzák, amit kértél, viszont finom.

Ezután jött a kötelező amsterdami program. A piros lámpás negyed. Nem semmi. Egy templom mellett van egy kis szobor, ami emléket állít a világ összes szexmunkásának és rögtön utána kezdődik a negyed. Nagyon szűk utcácskák és a sok-sok ablak. Mindegyik mögött ott áll egy lány. Ha üzlet van, akkor behúzzák a függönyt. Láttunk öreg, vén trottyos pasikat is bent. A legérdekesebb a közönség. Pasik járnak csapatostul. Eddig még normális. Természetes, hogy a turisták párosával járnak, no de mit keresnek ott csapatostul a 18-20 éves lányok? Az egyik ablak előtt annyian álltak, hogy alig lehetett elférni. Nem történt más, mint egy lány alig ruhácskában táncolt.A lányok kifejezetten csinosak. Csupán két lány volt olyan akik nem voltak szépek, viszont akkora mellük volt, hogy azok darabonként nagyobbak voltak, mint a hátizsákom. Láttunk egy óvszer boltot is. Tele volt a kirakat vicces óvszerekkel. Nem tudom mit szólnának a hölgyek, ha álmuk pasija egy halálfejes végű óvszerrel közelítene.Nagyon nagy élmény volt. Köszönöm az én édes szerelmemnek, hogy végig mellettem volt.

Este mint egy krumplis-zsák estünk az ágyba. Másnap reggeli után megnéztük a Rijk Múzeumot. Rembrandt, Vermeer és társaik nagyon tudtak festeni. A legtöbb fotó fényképminőségű volt. Az egyik csendélet mellett szó nélkül elmentem. Láttam már egy párat, gondoltam. Zsófi hívott vissza. Kiderült, hogy a szokásos gyümölcsöstál kompozícióban volt néhány csótány, tücsök, szöcske, giliszta és pillangó is.A múzeum után villamosra szálltunk, visszamentünk Eindhovenbe, hazajöttünk. Nagyon nagyon jó volt. Beleszerettem Amszterdamba. 

hazaút: 2011.09.04. W6 2273 HA-LBP 6F 
felszállás 19:53 22-es pálya, leszállás 19:53 13R

fényképek 

Korfu

Nyaralás előtti nap valami nagy gond volt a Wizz Airnél. Iszonyat késések, stb. Már megkerestem az autós leírásokat. Szerencsére szombatra minden rendben jött. Egész nap néztük a gépeket. A mi gépünk egész ügyes volt. 16.30-kor indultunk a reptérre.

odaút: 2011.08.20. W6 2445 HA-LWF 5A.

felszállás 19.55 31L, leszállás 22:11 35-s pálya

Meseszép felszállás volt Budapest felé. Láttam a Lakatos lakótelepet, az Örs vezér teret. Elrepültünk a Margitsziget felett, láttam a munkahelyemet, az augusztus 20. tűzijátékra felsorakozott uszályokat. Buda felett fordultunk rá az útvonalunkra. Felszállás előtt a biztonsági bemutatót nagyon kedvesen és humorosan mondta a vezető légiutaskísérő. Hozzátette, hogy nem fotózzuk őket, csak akkor, ha erről előzetesen megállapodtunk velük, de ez nem lesz olcsó. Látszott, ki figyeli a bemutatót, mert az jót nevetett. A repülés vége felé Zsófi odament a lányhoz, beszélgetett vele, majd visszajött. Nem mondott semmit, csak mosolygott. Leszálláskor név szerint köszöntöttek, mert ez volt a 25. repülésem a Wizz Airrel, és megígérte, hogy az 50. felszállásnál bikiniben fotózkodhatok velük. Kiszálláskor beléphettem egy pillanatra a pilótafülkébe. Zsófi mondta, hogy egy bácsi erősködött, hogy neki ez az 50. repülése. Kiderült, a vezető légiutaskísérő korábban az index fórumon írogatott, és mindenki csak Bélának becézte. Annyit tudtunk, hogy csinos lány és B-vel kezdődik a vezetékneve. Édes volt a Zsófitól, hogy bemondatott.

A sziget szerencsére nem változott semmit. Ugyanolyan kedvesek, aranyosak. A kedvenc éttermünkben a pincér megismert, minden este kaptunk meglepetés finomságokat. Az édes semmittevést választottunk. Vasárnaptól-csütörtökig a tengerparton süttettük magunkat, péntek, szombat a medencénél. Egyszerűen csak pihentünk és nem csináltunk semmit. Nem is tudom, hány olyan fényképet tudok majd felrakni a netre, amin nem repülők vagy a kaják lesznek. Ha nyaralunk, akkor általában minden nap végén feltöltöm a fényképezőgép elemét. Most elő sem vettem a töltőt. Nagyon jó volt egy hétig nem csinálni semmit. Volt egy gyógyszertár, aminek a zöld színű kereszt reklámjában mindig megjelent az aktuális idő és az aktuális hőmérséklet. Le akartam fotózni, hogy este 10-kor 30 fok van. Két perccel 10 előtt lement 29 fokra. Azt hiszem ez volt a legnagyobb problémám.

Ez egy magyarok által felkapott szállás volt. Nem túl bölcs döntés volt ide menni. Nem értem, hogy aki Magyarországról leautózik Korfura, az miért nem néz meg semmit a szigeten. Csak a medence partján voltak Borsodi sört, margitszigeti ásványvizet, és ARO tejet ittak, otthonról (feltehetően szivargyújtóról üzemelő hűtőtáskában) hozott egyben sült fasírtot ettek, illetve főztek. Azért szerencsére vannak kivételek. A reptérre menet mesélte a Gabi, hogy volt olyan magyar pár, aki 1 hét alatt 14 féle gyrost evett. Elismerésem nekik. 

Apropó tej. Annak idején azért szüntették be itthon a 3,6%-os tejet, mert az nem szabványos az EU-ban. Közlöm mindenkivel, hogy 3,5%-os tejet ittunk egy EU országban!

hazaút: 2011.08.27. W6 2446 HA-LPN 29A

Felszállás 23:19 17-es pálya, leszállás 23:34-kor 31L pálya, ismét Bélával! :))

fényképek 

Tenerife

odaút: 2011.05.21. 
Budapest - Madrid MA 580, B737-700 HA-LOP 5A. 

felszállás 10.31-kor 31L, leszállás 13.22-kor 33R 

A tovább út előtt meglehetősen sok időnk volt, így alaposan megismertem a repülőteret. Beleszerettem. Lenyűgöző, hatalmas, (majdnem) jól szervezett. Ez a T4-re igaz. Oda érkezett meg a gépünk Budapestről. Tudtam, hogy át kell menni a T4S terminálra. Volt elég sok időnk. Amikor végre kiírták, hogy honnan indul a gépünk, akkor átmentünk. Lift, kötött pályás, gumikerekes, vezető nélküli, földalatti metró visz át. Átmentünk. Hiba volt. Ez egy kísértet járta terminál. Elvileg innen indulnak a nagy gépek. Ehhez képest senki sem volt ott. Csak egy éttermecske és néhány italautomata. Duty free sehol. Vissza akartunk menni a T4-re, mert ott van élet, boltok, éttermek. Na itt találkoztunk az egyetlen hibával. Visszafelé ugyanazon az úton mentünk, de közben kiléptünk a tranzit területről és újra át kellett esni a security vizsgálaton. A boltok nézegetésével töltöttük el az időnket. Amikor másodszor mentünk vissza a T4S-re, akkor már nem siettünk annyira. A terminál még mindig kihalt volt teljesen. Az A343-s gép 260 fő befogadására alkalmas, de ez a tömeg is szinte eltűnt. Nagyon tetszett, hogy két csápon lehet bemenni. Az egyiken a business utasok, a másikon a pórnép. A tenerifei kiszállásnál csak egy csáp volt, így "kénytelenek" voltunk átmenni a business osztályon. Beültem az egyik fotelbe, Zsófi pedig lefényképezett. 

Nagyon tetszik, ahogy a T4 terminálon megoldották az átszállást. Nincsenek elkülönítve az érkező és induló utasok. Amikor hazajöttünk, akkor a tenerifei gépünk a T4-re érkezett és a Malév is onnan indult. Kijöttünk a csápról, megnéztük, honnan indul a gépünk, majd odasétáltunk. Igaz, a kiírásra várni kellett kb 2 órát, de addig ettünk, vásárolgattunk, nézelődtünk. Az épület lenyűgöző méretű. A Google Earth-ön lemérve 1100 méter hosszú. Van több mozgó járda is, így gyorsabban lehet haladni. Beleszerettem a T4-be. :)))

Madrid - Tenerife Nord IB 958, A340-300 EC-HGV 23A
Felszállás 16.51 15R pálya, leszállás 18.15 12-s pályára.

Ez volt az eddigi legnagyobb gép, amivel repültem. Hatalmas nagy volt belülről. Nagyon jó helyre szólt a helyünk. Előttünk nem voltak sorok, így a lábtér kb 3 méter volt. El lehetett férni.

Szombat

7-kor indultunk a budapesti reptérre. A szokott parkolóban tettük le az autót. Megérkeztek anyuék is. Együtt mentünk a 2A terminálra. A csomagjaink szerencsésen megérkeztek Tenerifére. Az időjárás szörnyű volt. Borongós, hideg, esőre hajlott. Átvettük az autót. Alig fértünk el. Anyuék bőröndje az utastérben utazott. Elindultunk a szállásra. A sziget délnyugati részén ragyogó napsütés volt. Ez az időjárási kettősség amúgy jellemző Tenerifére. Elfoglaltuk a szállást, bár nem volt egyszerű megtalálni az apartmant, mert a recepciós egy kicsit elirányított. Mire mindennel végeztünk, már este 9 is elmúlt. A boltok bezártak. Egy étteremben vacsoráztunk. Vacsora után még elmentünk sétálni egy nagyot. Bedugtuk a kezünket az óceánba. Nagyon hideg volt. A nagy séta után fáradtan estünk az ágyunkba.

Az apartman elég jó volt. A földszinti részen volt egy ici-pici fürdőszoba, az amerikai konyhás nappali és egy nagy terasz. Az emeleten két szoba, egy nagy fürdőszoba. A célnak tökéletesen megfelelt.

Vasárnap

Nem csináltunk semmi különöset. Pihentünk. Anyuék 2006-ban voltak már Tenerifén. Megmutatták azt a két szállást ahol voltak. Az első szállás Playa de las Americas központjában volt közvetlen a tengerparton. Zs-nek nem tetszett a közeli diszkók miatt. Utána átköltöztek egy másik sokkal csendesebb környékre. Playa de las Americas és Los Cristianos az igazi turista központ. Szállodák, éttermek, boltok. Igazi multi-kulti. McDonald's, Burger King, görög, olasz, kínai éttermek. Mi egy igazi spanyol étteremben vacsoráztunk. Szinte csak halat lehetett kapni. Én kardhal steaket ettem. Nagyon finom volt.

Hétfő

Reggeli után Masca felé vettük az irányt. Az autó jól viselte az első komolyabb hegymászást. Újra megtapasztaltuk a kettős időjárást. Kicsit borongós időjárás volt. Masca nagyon hangulatos kis hely. Láttunk gyíkokat, sok féle kaktuszt. Ettünk kaktuszos süteményt. Nagyon finom volt. Icod de los Vinosban megnéztük a híres 1000 éves" sárkányfát. Persze nem 1000 éves "csak" 5-600 éves. Egy apró, de szép botanikus kertben van. Találtunk egy barlangot is. Volt benne egy múmia is. Minden bizonnyal műmúmia, de meglepődtem amikor megláttam. Elmentünk Los Gigantesbe. Itt több száz méter magas falak érik el a tengert. Hajókirándulások már nem indultak. A kikötőben vacsoráztunk.
 

Kedd

Korán reggel keltünk, 1/2 8-kor már úton voltunk a Pico del Teide-re. Tengerszintről indulva másfél óra alatt értünk fel 2356 méter magasra. Hajtűkanyarok egymás után. Volt több olyan kanyar is, ahol a kormányt ütközésig kellett tekerni. Az út vége felé már holdbéli tájon jártunk. Már az autó is érezte a magasságot és az oxigén hiányt. 9-re a felvonó parkolójába értünk. Megvettük a jegyeket és elindultunk a kabinhoz. A váróteremben a székek kígyózó sorban vannak. Érkezési sorrendben kell leülni, így biztosítva, hogy ebben a sorrendben is jusson az ember a felvonókhoz. Szerencsére amikor mi mentünk, üres volt a váró.

Beszálltunk a felvonóba és kb 8 perc alatt jutottunk fel 3555 méterre. Innen - a már neten előzetesen beszerzett engedélyünk birtokában - elindultunk a csúcsra. E nélkül nem engednek fel. A 163 méternyi szintkülönbség legyőzése nem tűnik nehéz dolognak. Pedig az volt. Nem a hegyi terep, mert az meg se kottyant. Amitől igazán nehéz volt, az az oxigénhiány és a szél. Szinte vízszintes terepen 50 méter után elfogyott a levegő. Volt egy pont, ami után olyan erejű széllel találtuk magunkat szemben, amilyet még nem láttam. Le akart dönteni a lábamról. Ha néha nem guggolok le, akkor le tudott volna sodorni a hegygerincről. Csaknem 1 óra kellett a csúcs eléréséhez. Döbbenetesen szép látvány lenézni a völgyekre.

Mire leértünk a csúcsról, már nagy tömeg volt lent. Hazafelé megálltunk egy holdbéli tájon. Ott ebédeltünk, fotózkodtunk egy kicsit. Hazamentünk és mivel nagyon fáradtak voltunk a nap hátra levő részében csak pihentünk.

Szerda

Reggeli után hajókázni mentünk. Több féle szolgáltatást, és több féle hajót láttunk. Volt aki bálnát garantált, volt aki delfint, volt nagy hajó, vitorlás hajó, zárt utasterű levegőtlen üvegfenekű hajó. Anyu olyanra szavazott, ami legalább egy dolgot garantált. Én választottam olyat, ami semmit sem garantált. Elindultunk. Láttunk Pilóta-bálnát és palackorrú delfint. Volt egy 3 naposnak mondott bálna borjú is. Ezt az egészet nem úgy kell elképzelni, mint a tudományos filmeken. Legtöbbször csak az állatok hátuszonyát láttuk. A hajónk egy speedboat volt, így amikor ment, akkor nagyon ment. Ez tetszett mindenkinek. A hajó egy részén fel lehetett hajtani a padlót és látni lehetett a tengerfeneket, mert üvegfeneke is volt. Tökéletes volt. Mindent láttunk. Bálnát, delfint, jó levegőn nézhettük a tenger fenekét az üvegfeneken keresztül, és közben még gyorsan is ment. Én választottam. :))

Amikor anyuék 5 éve Tenerfién jártak, akkor találtak egy jó éttermet Orotaván. Meg akarták mutatni. Némi eltévedés és gyaloglás után megtaláltuk. Bezárt. Találtunk helyette egy másik aranyos, papírabroszos éttermet. Imádom az ilyen helyeket. Most sem csalódtam.

A nyaralás előtt megnéztem egy DVD-t Teneriféről. A főváros Santa Cruz de Tenerife nagyon szimpatikus volt. Ebéd után megnéztük. Nagy hiba volt. Csúnya. Gyorsan eljöttünk és hazamentünk.

Csütörtök

A Loro Parkba csak ketten mentünk. 7-kor indultunk és a 8.30-s nyitásra odaértünk. Nagyon sok mindent láttunk. Láttunk aranyhalakat, pingvineket, majmokat, megszámlálhatatlanul sok papagájt, albínó tigrist, jaguárt, fekete párduct, szurikátákat, gyíkokat, krokodilt, rengeteg halat, cápát. És természetesen ott voltak a showk. Fóka, delfin, orca, papagáj. Az első hármat kétszer is megnéztük. A fókák édesek, humorosak. A palackorrú delfinek játékosak, ügyesek és gyorsak. A kardszárnyú delfinek hatalmasak. Sok dolgot nem tudnak, de nagyokat ugranak és még nagyobbat fröcskölnek. Erre mindenki rájöhetett, aki elég közel ült a medencék széléhez. A show előtt szóltak is erről. Egy apuka a kisfiával kicsit késett. Leültek a medencéhez közel. És a delfin ugrott egy nagyot. Teljesen eláztak, de látszólag nem zavarta őket. Nap végére a fényképező eleme majdnem teljesen lemerült. Igaz akkor már 400 fotó felett járt.

Péntek

Megpróbáltunk az óceánban fürdeni. Nem ment. Nagyon hideg volt. Maradtunk a medencék melletti napozásnál. Bizonyos részeken nem kentem le magam, így ott kissé leégtem. Késő délután egy tengerparti étteremben, naplementében eltöltött vacsorával zártuk ezt az egy hetet.

Szombat

Hajnali 2.30-kor csörgött az óra. 3.45-kor indultunk. Kb 5-re értünk a reptérre. A menetrend szerint a gép 7:20-kor indult volna. A 2 óra 20 perc ideális lett volna a reptéren lévő kölcsönzőnek visszaadni a kulcsot és becsekkolni. Csakhogy a reptér 6-kor nyitott. Addig ott álltunk és vártunk, hogy bejussunk. 7.20-ig 4 gép indult el időben. Pedig mindenki egyszerre állt sorban a check-in pultoknál, mindenki egyszerre ment a securityhez. Az utóbbi spanyolosan laza volt. Egy fél literes vizes palackja a hátizsák külső, hálós zsebében volt, átengedték. Én nem vettem le az övemet, de a kapu nem jelzett.

hazaút: 2011.05.28.

Tenerife Nord - Madrid IB 967 A320 EC-LEA 24A

Felszállás 7.20 12-s pálya, leszállás 10.42 33L

Mint egy heringes doboz. Bármelyik fapados kényelmesebb, mint ez a gép. Szép bőrülések, eszméletlenül szűk lábtérrel és telt ház.

Madrid - Budapest MA 581 B737-700 HA-LOL 31A

Felszállás 15.05 36R, leszállás 17.45 31R

Itt használtam életemben először GPS-t. Korábban tréfából már bekapcsoltam, de komolyan itt használtam először. Nagy szolgálatot tett. Az autókölcsönzős cégtől ugyan kaptunk térképet, de azt se tudjuk hová tettük. Néha azért érdekes dolgokat művelt. Utasított, hogy forduljak balra. Szakadék volt ott. Utca sehol, de még csak a közelben sem. Újratervezett és mutatta az utat. Volt egy körforgalom, ahol kiadta az utasítást, hogy a "körforgalmat követve forduljon balra. Hajtson ki az 5. kijáraton". Kihajtottam. Rögtön láttam, hogy nem az lesz a jó. Megálltam. A gép már mondta, hogy "újratervezés, 6. kijárat". És ezt szinte minden nap eljátszotta. Ez a körforgalom volt a gyengéje. Ha az autópályán jöttünk a főváros felől, akkor ebben a körforgalomban visszaterelt minket az autópályára, a visszafelé vezető útra, a következő lehajtón leterelt, majd a városon keresztül elnavigált a szállásig. Ha a szállástól jöttünk, akkor valami kerti utakon levitt - gyorsabban, rövidebb úton - a körforgalomig.

fényképek 

Eindhoven

odaút: 2011.03.28. W60227 HA-LPC 6F

felszállás 6.13 31L, leszállás 7.54 22-s pálya

Eindhovenben szinte semmi látnivaló nincs. Ami volt, azt már korábban megnéztem. Egyszerűen besétáltam a városba a reptérről, majd vissza. Ez oda-vissza 16 km.

De jöjjön a "horror":

Valamivel a 2 órás limit előtt próbáltam bemenni Eindhovenben a tranzitba. A secu előtt a kislány ellenőrizte a beszállókártyám. A rendszere szirénázott. Mondta, hogy "too early". Visszamentem pár perccel később. Újra sziréna. Mondja a kislány, hogy megváltozott a járatszámom, így az otthon nyomtatott beszállókártya nem jó, kérjek újat a check-in pultnál. Két pult volt nyitva 5 géphez, egy ifjúsági jéghoki csapat és egy osztály is sorban állt. Szerencsére nyitottak egy harmadik pultot, így hamar sorra kerültem. Elmondtam mi a bajom. A kislány telefonált kétszer, pötyögött valamit a gépén, rápecsételte a beszálló kártyámra, hogy "ok to board", aláírta. A secu előtti ellenőrzésnél újra szirénázott a gép. A kislány el akart küldeni, mutattam a pecsétet. A kislány hatszor telefonált. Pötyögött valamit, majd jó utat kívánt. A kapunál újra szirénázott a rendszerük, pötyögtek valamit, majd jó utat kívntak. Legalább 20 embernél csipogott a rendszer. Eredetileg W6 0247 volt a járatszám, ez változott W6 2247-re. 

hazaút: 2011.03.28. W6 2247 6A

felszállás 18:14 04-s pálya, leszállás 19:48 31L

fényképek 

Megint London

odaút: 2011.02.19. W6 201 HA-LPB 6F

felszállás 6:11 31L, leszállás:7.32 08-s pálya

Anyuékkal voltunk Londonban. Miután beérkeztünk a Victoria pályaudvarra, reggeliztünk. Tudjátok mi a "black pudding"? Olyan mint a mi véres hurkánk. Megnéztük a Tower-t. A koronázási ékszerek nagyon szépek. Átmentünk a Temze másik oldalára és megnéztük a H.M.S. Belfast cirkálót. Ez valami fantasztikus élmény volt. A hajó nagy részét be lehet barangolni. Mindenhová be lehet bújni, mindent meg lehet érinteni. Bábukkal mutatják be a hajós életet. Ami a legfantasztikusabb, azok az illatok. Minden szobának meg van a maga illata. Volt egy szoba és nem találtunk infót a rendeltetéséről. Beleszagoltunk a levegőbe. Sör és rum szag volt. Meg is találtuk a táblát. Sört és rumot tároltak ott. A fogorvosi szobánál lehetett érezni a fogfúrás szagát. A mosodában meleg volt, a konyhában ételszag. Jártunk a motortértől a toronyig mindenhol. Több mint 100 képet csináltam. 

Fáradtak voltunk, megvacsoráztunk, majd mentünk a szállásra. Easyhotelben voltunk. De most nem a kicsi 6 m2-s szobában, hanem a luxus 11 m2-s szobában. Nem francia ágyunk volt, hanem 2 ágyunk.

Másnap a reggeli után felültünk a London Eye-ra, utána megnéztünk az angol kormány II. világháborús bunkerét. Láttuk Churchill által festett képeket. Ez is egy interaktív múzeum volt. Délután még sétáltunk egy kicsit, majd kimentünk a pályaudvarra és hazajöttünk. Menet közben kinyílt a busz csomagtér ajtó. Én szóltam a sofőrnek és segítettem neki lecsukni. Élményteli hétvége volt. 

hazaút: 2011.02.20. W6 210 HA-LPA 6F 

felszállás 20.50 08-s pálya, leszállás 23.52-kor leszállás 31R

fényképek 

London

odaút: 2011.02.05. W6201 HA-LPN 6F

felszállás 6:15 31L, leszállás 7:34 26-s pálya

Odafelé meglehetősen furcsa volt a stuvik nembeli összetétele. 3 fiú, 1 lány. A vezető légiutaskisérő srác hasonlított CR7-re. Olyan furcsa hangsúlyozással beszélt, hogy nem tudtuk eldönteni, hogy ő egy nem magyar anyanyelvű, de magyarul jól beszélő srác, vagy a saját neméhez vonzódó affektáló. Az utóbbit támasztja alá, hogy a repülés során többször megigazította a haját.

Négyen voltunk Londonban. Velünk jött Zsófi kolléga/barátnője) és az ő párja K is. K nagyon félt a repüléstől, szinte el se akart jönni. Azután megkapta az ízelítőt a repülésből. Odafelé sima felszállás, eseménytelen repülés, erősen táncoló utolsó 5 perc, oldalszeles leszállás, erős földet éréssel. Visszafelé még jobb volt. Mellette egy olyan srác ült, aki a felszállás alatt imádkozott, elszálláskor még keresztet is vetett. A fapados légitársaságok mindig az 1-es terminál előtti (13R/31L) kifutópályát használják. Leszálláskor most a 31R pályára szálltunk így K látta Ferihegy 2-t is az ablakból. Gyalogolhatott éjszaka a géptől a terminálba. Mire hazaért már jól érezte magát, napközben repülőjegyeket keresett, szerintem mostanra állt össze a fejében az az üzleti modell, amivel még az idén lekörözi az én repülési eredményeim. Hajrá K, 54-el vezetek, és már foglalva van 4! :)) Friss hír. K már Kanadába menne és nem gyalog. :))

Szombaton megérkeztünk Lutonba, busszal mentünk Londonba. Mivel éhesek voltunk, gyorsan reggeliztünk egyet. Utána a lányok kifosztották London összes Esprit boltját. Megnéztük a Piccadilly és Trafalgar tereket. Elmentünk a Tower-hez, sétáltunk a hídon. Elmentünk a szállásra. Sétáltunk egy kicsit a környéken, vacsoráztunk majd aludtunk.

Vasárnap megnéztük a Madame Tussauds panoptikumot, mentünk egyet a London Eye-on. A panoptikumban vettünk kombinált (M.T. + London Eye) jegyet. Ott sem egyszerű az élet, mert a London Eye-ra szóló jegyet a London Eye pénztárában át kellett cserélni. Ki volt írva, hogy 4D-s előadás is. Nem értettem mitől lehet 4D-s egy vetítés. 3D-s filmet már láttam, de itt tényleg volt 4D. Amikor a filmen spriccelt a víz, akkor itt is. Amikor hó esett, akkor valami apró habfürdő habocskák is hullottak. Jó kis mulatság volt. Imádom az ilyen gyors élménydús hétvégéket. A legnagyobb élmény látni K-t, aki a repüléstől erősen félőből, repülni akaróvá vált. Hiába megcsapta a kerozin gőze. :)) 

hazaút: 2011.02.06. W6 210 HA-LPE 6F

felszállás 20:43 26-s pálya, leszállás 23:38 31R

 fényképek

Eindhoven

odaút 2011.01.15. W6 227 HA-LPC 6F

felszállás 6:11, leszállás 8:03

A reptéren hamar túlestünk az ellenőrzésen, reggeliztünk. A gépen szerencsénk volt, mert tudtunk venni kapitánymacit. Mint kiderült a gépen összesen 2 db volt. Mindkettőt megvettük, mert az egyik fórumos társ is rendelt egyet. Nagyon érdekes formájú az a busz (401) ami a reptérről a városba bevisz. Kb reggel 9-re értünk be Eindhoven központjába. Hihetetlen, de az egész város aludt még. Alig volt élet az utcákon.

Ami rögtön szemet szúrt az a kerékpáros közlekedés. Itt ugyanis van. Nem csak beszélnek róla, de tettek is érte nem is keveset. Minden úton van külön kerékpár út. Nem csak fel van festve két vonal, hanem valódi út van nekik építve. Elképesztően sok kerékpártároló van. Láttunk földalatti tárolót is, ahová mozgó járda visz le. A kerékpárokat a célnál lelakatolják a tulajdonosok és ott hagyják. Ami a legszebb, hogy senki sem viszi el őket. Amin a legjobban meglepődtem, hogy néhány forgalmas kereszteződésben a gyalogos és kerékpáros forgalomnak külön aluljáró rendszert építettek ki.

Mivel az élet megindulásáig még volt egy óránk, megnéztük a Flying Pins-t. Ez egy jópofa szoborcsoport. Eindhoven tele van szobrokkal. Az épületek is különleges formájúak. Az egész város nagyon hangulatos. Elmentünk a PSV Eindhoven stadionjához. Bementünk a boltjukba. Becsipogott a rendszer. Az eladó mondta, hogy jöjjünk be. Kifelé is csipogott. Előbb Zsó ment ki, a rendszer csendes volt. Utána kiadtam a fotós táskát, csend. Kiadnám a hátizsákom, sziréna. Rájöttünk, hogy a hátizsákban még benne van a lopásjelző. Mivel olló nem volt nálunk, ezért a körömvágó csipesszel műtöttük ki. Visszamentünk a központba, ettünk valami helyi szendvicset.

Közben felébredt a város, kinyitottak a boltok is. Kicsit shoppingoltunk. Találtunk egy plázát, aminek hiányzott az egyik fala, így a folyosóin nem volt túl meleg. Kicsit álmosak voltunk, beültünk inni egy kávét, illetve én ettem egy szendvicset. A mellettünk lévő asztalnál érdekes pár ült. Egy idősebb holland úr és ifjú thai vagy maláj párja. Hasonló szendvicset ettek, mint én. A holland előbb késsel-villával kezdte a szendvicset enni, de a párja segített neki. Két kanállal szedte apró falatokra a szendvicset és közben édesen vigyorgott a bácsira. Ja azt nem mondtam, hogy a thai/maláj is egy pasi volt. :))

Ezután egy hangulatos parkban sétáltunk, néztük a patakocskát, a hangulatos utcácskákat. Mivel elég fáradtak voltunk a heti zsúfolt programok miatt, ezért elmentünk a hotelbe és egy kicsit aludtunk. 7 körül elindultunk vacsorázó helyet keresni. Ugyanaz a bajunk volt mint Londonban. Nagyon sok olasz, kínai, török, görög, indonéz étterem volt, de sehol egy helyi ételeket kínáló. Már feladtuk és elindultunk vissza a hotelbe, hogy együnk valami francia ételt. De akkor végre találtunk egy szimpatikus helyet. Két féle előételt ettünk, levest. Zsófi csirkés főételt evett, én mix fish-t. Ittunk sört is. Pontosabban Zsófi ivott egy pohárral, én beleittam. Egész jó volt. Nagy szó ez egy olyan embertől, aki nem egész 3 éves kora óta utálja a sört. :))

Hazamentünk, lefeküdtünk. Nem kellett ringatni. Másnap későn keltünk, reggeliztünk. Kijelentkeztünk a hotelból. Megnéztük a DAF múzeumot, utána elsétáltunk a híres UFO alakú épülethez. Az összes építészeti látványosságot már megnéztük, mást már nem akartunk, de még nagyon sok időnk volt a gép indulásáig. A nap ragyogóan sütött, néha már-már melegünk is volt.

Elindultunk egy kis sétára a reptéri busz vonalán. Addig-addig mentünk még egy megállót, míg a végén kiértünk a reptérre. Ez egy kellemes 8 km-s túra volt. Hazafelé pontosan indult a gép, sima utunk volt. Szerencsénkre Zs értünk jött, hazahozott. Hozott még kaját is, így ettünk. Zs nálunk aludt, így ma reggel együtt mentünk dolgozni. Nagyon kellemes hétvége volt.

Furcsaságok

A házak. Nagyon kis alapterületűek, 2 vagy 3 szintesek viszonylag kis belmagassággal. Az ablakokon nincs függöny. Minden további nélkül be lehet látni a lakásokba. A legtöbbször maga a ház fala van az utcán és így bárki belát az emberhez.

Lipton citromos ice tea: szénszavas. Olyan, mintha sört innék.

hazaút: 2011.01.16. W6 216 HA-LPE 30A

felszállás 19:44, leszállás 21:13

fényképek