Talán egyetlen olvasóm se tudja, hogy pontosan merre van Heiligendamm vagy Bad Doberan (kivéve, akiknek meséltem róla). Fent északon a Balti tenger partján, közel Rostockhoz.
Kisgyermek koromban (1978.) megállapították, hogy asztmám van. 1982-ben megkérdezték, hogy lenne-e kedvem elmenni 4 hétre az NDK-ba egy szanatóriumba nyaralni? Persze, hogy volt. Későn szóltak, így csak 3. számú tartalék lehettem. Néhány héttel az utazás előtt jöttek az izgalmas hírek. 1 ember lemondta, utána még egy. Abban a tudatban csomagoltam az utazás előtti nap, hogy még nem tudtam, utazhatok-e? Az utazás napján hajnalban jött a jó hír. Még egy lemondás. Utaztam. Még egy ember nem jött el, így a 4. számú tartalék is utazott. A következő évben mi voltunk az 1. és 2. számú utazók. A csoportban én voltam a legfiatalabb, a legidősebb akkor érettségizett. 29-en voltunk egy kísérővel.
Nagyon más világ volt. Csak 50 NDK márkát vihettünk magunkkal és a bőröndbe leltárt is kellett tenni a benne lévő dolgokról (10 póló, 8 alsógatya, stb.). Berlinig repülővel mentünk. Megérkezés után a bőröndöket betettük egy Barkasba, ami elindult. Mi buszra szálltunk. Kaptunk egy berlini buszos városnézést. A nyugati oldalt messziről elkerültük, a falat sem láthattuk. Utána elindultunk Heiligendammba. Útközben megálltunk enni, inni, focizni. Utóbbi érdekes dolog egy rakás asztmás gyereknek. Megérkeztünk a szállásunkra. A bőröndökre még órákat kellett várni. Hazafelé is órákkal előbb indultak el a csomagok, mint mi. Ki lehet találni, mi történt velük azokban az órákban.
A szállásunk közvetlen a tengerparton volt. Délelőtt kezelések voltak. Különböző szobákban kellett 5-15 percet tartózkodni. Mindegyikben valamit elporlasztottak a levegőben és azt kellett belélegezni. Az egyik szobában akkora köd volt, hogy a mellettem ülőt nem láttam, csak hallottam. Volt még egy kezelés, ami szerintem kimeríti a gyermekkínzás fogalmát. Beálltunk egy kádba, jött a nővérke. A két kezében 1-1 slag. Az egyikből meleg víz jött, a másikból hideg. Előbb az egyikkel locsolt le térdtől lefelé, utána a másikkal. Aki azt hiszi, hogy a hideg után a meleg jól esett, az téved. A szervezet csak a hőmérséklet különbséget érzi. 5 percig tartott. Állítólag jót tesz a vérkeringésnek.
Délután szabad program volt, ami lehetett:
- napozás és fürdés a Balti tengerben (ami iszonyú hideg)
- focizás (hurrá)
- utazás gőzmozdonnyal Bad Doberanba vagy Kühlungsbornba. A vonat neve Molli volt. Bad Doberanba mentünk, mert azt jobban szerettük. A bökkenő, hogy 1,20 vagy 1,50 márka volt a vonatjegy, de nekünk csak 50 márkánk volt. A nagyok tanácsára nem vettünk vonatjegyet. Amikor jött a kalauz, eljátszottuk, hogy semmilyen nyelven nem tudunk. 2-3 napig próbálkozott. Feladta. Egyszer jött, ránk mosolygott, legyintett és továbbment. Az egyikünk megszólalt. Danke schön. Azt a fejet…
Hát ide szerettem volna visszamenni. Erről szólt ez a kis utazás, és még valamiről.
Hétfő
odaút: 2025.07.28. FR197 SP-RNB 28A
felszállás: 6:33 31L, leszállás: 7:38 24R
Sima eseménytelen út volt. A repülőtérről vonattal mentünk tovább. Először egy 4 órás út várt ránk. Ez egy Regionalbahn volt, ami minden bokorban megállt. 29 állomást kellett utaznunk. Volt még egy trükk is benne. Az egyik állomáson (Schwerin Hauptbahnhof) át kellett szállni egy másik vonatra. Ha jól láttam, onnan már nem villamosított a pálya. 5 percünk lett volna átszállni a végállomáson (Wismar) a Bad Doberanba tartó vonatra. 10 percet késtünk, de a vonat megvárt minket. Nagyon cuki kisvonat ment tovább. Amikor megérkeztünk, az első dolog, amit megláttam Bad Doberan vasútállomásán, az a kedvenc gőzmozdonyom volt. Még mindig jár. Elfoglaltuk a szállást, ami közvetlen a főutcán a gőzvasút 1. állomásánál volt. Ott csilingelt az ablakunk előtt. Egy könnyű ebéd után és a másnapra ígért eső miatt elvonatoztunk Heiligendammba. Szerelmes lettem a vonatozásba. Annyira cuki. Bad Doberanban alig füstöl, lassan megy, csilingel, de amint kiér a városból, rákapcsol, jön a fekete füst, zakatol, kint lehet állni a kocsi nyitott részére, és élvezni a sebességet. Kb 40 km/h-val mehet. Ezért is tart a 15,4 km út kb ¾ órát. 8 megállója van.
Azt tudtam, hogy az az épület már nincs meg, ahol annak idején voltam, mert a rossz műszaki állapota miatt lebontották, de visszaépítették eredeti állapotában. Régen ez a hely az európai uralkodók kedvenc nyaralóhelye volt. Manapság a gazdag németek nyaralóhelye. Az épületeket körbekerítették, bemenni csak a szálló vendégeknek szabad. Látni mindent láthattam, de megközelíteni csak kb 50 méterre lehetett.
2 órát sétáltunk a tengerparton, mászkáltam a sziklákon. Visszavonatoztunk Bad Doberanba. Egy vacsora után lefeküdtünk. Hosszú volt a nap.
Kedd
Reggeli után újra felpattantunk a Mollira és elmentünk a másik végére Kühlungsbornba. Lesétáltunk a tengerpartra. Volt egy óriáskerék, felültünk rá. 1 jegyért 3 kört ment. Utána egy tengerparti étteremben ebédeltünk. Átültünk egy kávézóba. Kicsit szürreális volt a látvány. Tőlem balra a tengerpart, fürdőruhás, napozó emberekkel. Néhány ember a vízben (elég kevés), tőlem jobbra hosszúnadrágos, kabátos emberek sétáltak. Az időjárás alapján ők voltak a bölcsek, a tengerparti népségnek biztos volt jegesmedve őse. Hazafelé is a Mollival mentünk. A vacsoránkat a Lidlben vettük meg.
Szerda
Maradtunk Bad Doberanban. Ez egy nagyon aranyos kisváros. Van egy nyáriszánkó pályája is. 3-3 kört mentünk, és elég sokat álltunk sorban. A sok ácsorgásban elfáradtunk, egy kicsit pihentünk, majd visszamentünk a gőzmozdonnyal Heiligendammba és a vasúti pályaudvarocska éttermében vacsoráztunk. Este korán lefeküdtünk, mert másnap korán szólt az óra.
Csütörtök
Reggeli után elvonatoztunk Rostockba. Onnan ICE-vel mentünk Berlinbe. Csak 1 helyen állt meg útközben. Teljesen csendes, nagyon gyors. A rekordsebesség, amit láttunk a kijelzőn 228 km/h volt. Zsófinak sikerült is lefotóznia. Útközben ettünk is. Berlinbe való megérkezésünk után elfoglaltuk a szállást. Zsófi rám nézett, mondta, hogy leettem magam. Pólócsere következett volna. Amikor a fejem közelébe ért a leevett rész, rájöttem, hogy nem leettem magam, hanem valaki pocakon sz@rt. Pólócsere után elmentünk az állatkertbe. Panda szeretnék lenni. Eszik, alszik, játszik. Nyugodt élet, semmi stressz. A szállodával szemben volt egy vietnámi étterem, ott vacsoráztunk.
Péntek
Aki ismer, az tudja mennyire szeretem a repülést. Az Aeroparkban dolgozik egy ember, akinek szerintem kerozin folyik az ereiben. Úgy szokta őt bemutatni egy pilóta, hogy Balázs az az ember, akinek semmilyen papírja nincs a repülésről, de mindent tud róla. Ő csinált egy videót a Tempelhof repülőtérről. Kedvet csinált hozzá. (A 2024. évi nyaralásra is az ő videója adta meg a kezdőlökést.)
Az épület döbbenetes méretű. Arról volt ismert, hogy a repülőgépek az épület előtti fedett részre tudtak beállni. A reptér évek óta bezárt, de a berliniek nem engedték felszámolni. A reptér közpark lett, a döbbenetes épületet részben újrahasznosítják, illetve érdeklődőknek mutogatják. Egy számadat megmaradt bennem. Ha minden ajtóhoz lenne egy kulcsom, akkor 44.000 kulcsom lenne. Amikor megérkeztünk a félkör alakú épülethez, akkor onnan 20 perc erőltetett tempójú séta kellett, hogy megkerüljük a fél épületet és megérkezzünk a parkba. 2 órás volt a vezetett séta. Láttuk az indulási és érkezési csarnokot. Régen ugyanott volt, nem volt elkülönítve, mint mostanában. Voltunk a pincében, láttuk azokat a falfestményeket, amiket a bombázások során festettek. Jártunk a sportpályán és az egyik hangárban is. Ott áll 3 repülő, valaki megkérdezte, hogy ezek milyen gépek. Az idegenvezető nem tudta pontosan. Mesélte, hogy volt mindegyik gépnél 1-1 tábla, de eltűntek. Ott voltak a sarokban. Balázs mindent tudott volna a gépekről. Köszi a tippet Balázs! A tető alá most nem lehetett bemenni, mert karbantartási munkákat végeztek és az egész felvonulási terület volt.
A túra után visszamentünk a szállásra a csomagokért, majd irány a reptér.
hazaút: 2025.08.01. FR206 9H-VVH 30A
felszállás: 19:57 24R, leszállás: 21:05 13R
Nagyon fárasztó, de élményekben gazdag út volt. Ugyanez a számok nyelvén lépésszámban:
|
hétfő |
15.073 |
|
kedd |
9.997 |
|
szerda |
8.933 |
|
csütörtök |
16.823 |
|
péntek |
20.935 |
|
összesen |
71.161 |
Levezetésként még egy kis apróság. Hazaértünk hullafáradtan. Indulás előtt kikapcsoltam a gázkazánt, hogy ne tartsa melegen 5 napig feleslegesen a bojlerben a melegvizet. Hazaértünk, bekapcsoltam a kazánt, majd pár másodperc múlva hibajelzéssel leállt. Újra indítottam, megint leállt. Zsófi kikereste a hibakódot. Elektromos hiba riasztással. Hogy az a … A nyár közepén egy még garanciális készülékkel. Ránéztem még egyszer. Kinyitottam a gázcsapot, újraindítottam és láss csodát, elindult. Azóta is megy. Gáz nélkül a világ legjobb gázkazánja se megy.