Amsterdam 2018.

Heten utaztunk 2 napos hétvégére.

odaút: 2018.12.08 W6 2271 HA-LXV 5A 
felszállás 6:39 31L, leszállás 8:21 21-s pálya

A csapatból ketten most utaztak először repülővel. Élvezték. Az eindhoveni leszállást követően busszal mentünk a vasútállomásra. Pár hónapja találtam egy lehetőséget, amivel 4-7 fős csoport kedvezményesen utazhat vonattal. Teljesen jól működött. Amsterdamban először a szállásra mentünk és letettük a csomagokat.

Utána Amsterdam híres belvárosába mentünk. Ebédeltünk, nézelődtünk. Természetesen mindenkiben felmerültek a város leghíresebb nevezetességeik megtekintése. A piros lámpás negyed és a coffee shopok. Nos a coffee shopokba bejutni szinte lehetetlen a nagy tömeg miatt, de ha véletlenül lenne is hely, akkor a tömény füst miatt nem akar bent lenni az ember. Azon tanakodtunk, hogy hány percig kell állni egy ilyen bolt előtt, hogy a kiáradó füsttől hangulatba jöjjön?

Vannak a Cannabis Múzeumok. Ezek olyan boltok, ahol füvezéshez szükséges kiegészítőket lehet kapni, illetve vicces emléktárgyakat (hűtőmágnes, hamutartó, stb). Lehet kapni sütiket is. Némelyikre figyelmes olvasó számára is észrevehető betűmérettel írják fel, hogy nincs benne THC. A többire is felírják 2-s betűmérettel. Szóval, aki nem olvassa el a teljes vásárlói tájékoztatót, az azt hiszi, hogy ő most kipróbált valami különleges dolgot. Így az ebből származó hatást nem a szer okozza.

Nagyon vicces volt a piros lámpás negyed. Amikor a társaság egyik hölgytagja meglátta az első örömlányt, akkor csak annyit mondott "nézzétek itt egy néni". És mennyire igaza volt. Kb 70 éves lehetett. Sok házon nincs piros lámpa, csak az ajtón van a lány/fiú képe és ki van írva, hogy itt lakok.

A piros lámpás negyed angol neve red line discrit. Az épületeken nem piros lámpa van, hanem piros fénycső. Este nagyon jól mutatnak az épületeken lévő piros csíkok.

Vettünk különféle sajtokat is. Este a szálláson beszélgettünk.

Vasárnap későn keltünk fel. A szállás nekem nagyon tetszett, mert közvetlenül az amsterdami reptér közelében volt és az ágyból fekve nézhettem a leszálló gépeket, Folyamatosan jöttek. Az A320/B737 gépeken már nem is lepődtem meg, de amikor 3 db A330-s gép jött egymás után, az már érdekesebb volt. Jött még néhány B747 és egy B777 is.

Vasárnap 11:40-kor akartunk reggelizni/ebédelni. Találtunk is egy szimpatikusnak tűnő éttermet. A pincér lány, úgy nézett ki, mintha a piros lámpás negyedben dolgozna, vagy oda készülne. Már megrendeltük az ebédet, amikor furcsa zajt hallottunk. A személyzet egy tagja az éttermen húzta keresztül a nagy szemetest. Egy köjál-ántsz-nébih ügynök ott kapott volna szívrohamot.

Hazafelé a vonaton az egyik útitárs megkérdezte, hogy szokott-e ellenőr jönni. Amint kimondtam, hogy nem, máris megjelent. A hazaút további része teljesen eseménytelen volt..

hazaút: 2018.12.09 W6 2274 HA-LWP 7A

felszállás 17:40 21-s pálya, leszállás 19:16 31R pálya.

Amsterdam

odaút: 2011.09.03. W6 2271 HA-LPB 6F 
felszállás 6:15 31L, leszállás 22-s pálya

Az eindhoveni leszállást követőn buszra szálltunk, bementünk a városba, megvettük a vonatjegyeket. Elég vicces volt, hogy a jegykiadó automata csak a Maestro kártyát fogadta el. Még szerencse, hogy anyunak volt ilyen. 1 óra 20 perc volt a vonatút. A vonatok tiszták, csendesek, nem zakatolnak, hanem finoman siklanak. A következő megállót bemondják.

Megérkezés után elkezdtük felfedezni a várost. Fantasztikus, lenyűgöző. A város egyszerre lüktető, vibráló ugyanakkor nyugodt, békés. A biciklisek félelmetesek. Száguldoznak fel s alá. Engem 1-2 alkalommal egy kicsit elütöttek, mondta, hogy sorry, kaptam egy mosolyt és ezzel el is volt intézve. Ebben a városban ők az urak. Ami nagyon tetszik, az a hajós élet. Itt nem utcák vannak, hanem hajózható csatornák. Mindenféle úszóeszközzel közlekednek. Lélekvesztő csónakokkal, vízibiciklivel, kis yachtokkal, nagy turistaszállító hajókkal. Elmentünk hajókázni. Nagyon jó volt.

Elmentünk a szállásra. Anyu fáradt volt. Ott hagytuk, hogy aludjon, mi visszamentünk a városba, ittunk kávét, ettünk finom sütit. Élveztük a jó időt és a város lüktetését. Visszamentünk anyuért és elmentünk vacsorázni. A vendéglátás nem az erősségük. A kiszolgálás lassú, nem mindig azt hozzák, amit kértél, viszont finom.

Ezután jött a kötelező amsterdami program. A piros lámpás negyed. Nem semmi. Egy templom mellett van egy kis szobor, ami emléket állít a világ összes szexmunkásának és rögtön utána kezdődik a negyed. Nagyon szűk utcácskák és a sok-sok ablak. Mindegyik mögött ott áll egy lány. Ha üzlet van, akkor behúzzák a függönyt. Láttunk öreg, vén trottyos pasikat is bent. A legérdekesebb a közönség. Pasik járnak csapatostul. Eddig még normális. Természetes, hogy a turisták párosával járnak, no de mit keresnek ott csapatostul a 18-20 éves lányok? Az egyik ablak előtt annyian álltak, hogy alig lehetett elférni. Nem történt más, mint egy lány alig ruhácskában táncolt.A lányok kifejezetten csinosak. Csupán két lány volt olyan akik nem voltak szépek, viszont akkora mellük volt, hogy azok darabonként nagyobbak voltak, mint a hátizsákom. Láttunk egy óvszer boltot is. Tele volt a kirakat vicces óvszerekkel. Nem tudom mit szólnának a hölgyek, ha álmuk pasija egy halálfejes végű óvszerrel közelítene.Nagyon nagy élmény volt. Köszönöm az én édes szerelmemnek, hogy végig mellettem volt.

Este mint egy krumplis-zsák estünk az ágyba. Másnap reggeli után megnéztük a Rijk Múzeumot. Rembrandt, Vermeer és társaik nagyon tudtak festeni. A legtöbb fotó fényképminőségű volt. Az egyik csendélet mellett szó nélkül elmentem. Láttam már egy párat, gondoltam. Zsófi hívott vissza. Kiderült, hogy a szokásos gyümölcsöstál kompozícióban volt néhány csótány, tücsök, szöcske, giliszta és pillangó is.A múzeum után villamosra szálltunk, visszamentünk Eindhovenbe, hazajöttünk. Nagyon nagyon jó volt. Beleszerettem Amszterdamba. 

hazaút: 2011.09.04. W6 2273 HA-LBP 6F 
felszállás 19:53 22-es pálya, leszállás 19:53 13R

fényképek