Hosszú
várakozás után elérkezett a nyaralás kezdete. Anyuék vittek ki a reptérre.
Egész nap néztük a menetrendet. Úgy számoltam, hogy a mi gépünk repül aznap 2
kört Londonba. Féltem, nehogy belefussunk egy késébe. Már a tranzitban voltunk,
amikor feltűnt, hogy csak úgy ott áll egy gép anélkül, hogy bármi mozgás lenne
körülötte. Egyre gyanúsabb lett, hogy az a mi gépünk. Megkaptuk a Wizz Air
egyik legújabb gépét. Április 29-e óta repül és SHARKLET-es!!!
odaút:
2013.07.06. W6 2443 HA-LWR 6F
felszállás 18:30 31L, leszállás 21:36 27-s
pálya
Sima, eseménytelen repülés volt. Már a leszállás folyamata zajlott,
amikor a pilóta bemondta, hogy most repülünk el Santorini mellett.
Szerencsénkre a mi oldalunkon volt, így láthattuk a kivilágított szigetet, de
még elég fény volt ahhoz, hogy a ki nem világított részeket is látni lehessen.
Megérkezés
után átvettük az autót. Egy Fiat Panda volt. Nem egy erőgép, de jól tette a
dolgát. Vittük magunkkal a GPS-t és annak segítségével jutottunk el Stalida
városközpontjába. Megpróbáltuk megadni a címet, de azt nem ismerte, de még a
koordináták alapján sem találta. Szerencsére, a szemünk és az emlékezetezünk jó
volt (google earth), így könnyen megtaláltuk a szállást.
Bevallom, féltem a
szállástól. Egyszerre volt túl olcsó és túl jó. A booking.com-on 10 fokozatú
skálán lehet értékelni a szállásokat. 8 felett már jónak mondható. Ez a szállás
9,4-t kapott, ami kiemelkedően jónak számít, de 462 EUR-ért 2 főnek, 2 hétre,
reggelivel(!) túl olcsónak tűnt. Jól választottunk. A szoba normál méretű,
tengerre néző erkély, normális fürdőszoba és ingyenes klíma. Az apartman házat
egy család üzemelteti. A reggeli változatos és finom volt. Voltak standard
részei: 2 kis vaj, 2 kis lekvár, normál kenyér, kétszersült, sonka, paradicsom,
uborka, sajt (normál vagy feta), narancslé, tej (vagy tea, kávé). És mindig
volt valami görög finomság. Hol édes, hol sós sütemény, a háziak által
készített sütemény, virslis rántotta, olívaolajjal locsolt kenyér
paradicsompürével és friss sajttal. Szóval bőven elég és finom volt. A háziak
nagyon kedvesek voltak. Ott élt a fiúk családja is. Egyik este valami családi
ünnepség volt. Sütöttek a kertben. Egyszer csak jön a házigazda fia, hogy
"barbecue time" és kaptunk sült bárányt tzatzikivel, kruplival és
borral, de volt, hogy rakit hoztak. Az utolsó nap még saját olívaolajat is
kaptunk. Igazi görögös vendégszeretet.
Egy dolog azért egy kicsit zavart. A
legtöbb vendég 2-2 fiú volt. Lehet, hogy a szállás fent van a
"gélyfrendlihotelekpontgéeren"? :)))
Nagyon jó volt a 2 hetes
szabadság. Tudtunk kirándulni is és pihenni is. Az első nap délig aludtunk!
Lassithi
fennsík
Az első kirándulásunk színhelye volt. A fennsík arról híres, hogy
régen sok száz szélmalom húzta fel a vizet. Ez a sziget egyik mezőgazdasági
területe. Ma már csak néhány szélmalom van, az is inkább turista csalogatónak.
Találtunk egy érdekes múzeumot, ami úgy hirdeti magát, hogy használjuk a
fényképezőt és vigyük el a hírüket a nagyvilágba. Tulajdonképpen néhány kunyhó,
ami bemutatja, hogy hol élt az ember néhány ezer éve és milyen eszközei voltak.
Azon lepődtem meg, hogy sok ezer évvel ezelőtt már nem is élnék ilyen idősen.
Van még néhány emlék az űrrepülésről is. Szerintem a vendéglős maga építette,
de alapvetően jó pofa dolog. Utána a Dikteon Andron cseppkőbarlangba mentünk. A
legenda szerint ez Zeusz születésének helye. Érdekes érzés, amikor nyári 30+
fokból az ember néhány lépés alatt leér a hideg barlangba. Találtunk egy
állatparknak hívott részt, ahol mindenféle őshonos állatot (szamár, kecske,
nyúl, stb.) lehetett megnézni. Haza felé még megálltunk Agios Nikolaosban.
Samaria
szurdok
Na ez az a program, amiről már a túra közben megállapítottuk, hogy
kár lett volna kihagyni, de kár volt eljönni. Nem kis ellentmondás. Ide saját
szervezésben elég körülményes eljönni. Először is, ez a sziget nyugati oldalán
van. A szurdok bejárata messze van minden lakott településtől a sziget közepén,
oda csak busszal vagy taxival lehet eljutni. A szurdok végén lévő települést
csak hajóval lehet megközelíteni. A technikai nehézségek miatt befizettünk egy
helyi irodánál.
Reggel 6-kor indult a busz (a háziak csomagoltak nekünk
kaját!). Sajnos több, mint 4 órás volt az út - 2 megállóval - a szurdok
bejáratáig. Maga a szurdok 13+3 km hosszú. 1250 méter magasról kell lejutni a
tengerszintre. A táj lenyűgözően szép. Tényleg látni kell. Azt nem árt
tudni, hogy ide csak a saját lábán juthat be és ki valaki. Út nincs, csak
gyalogösvény, köves-sziklás terep. Gyakran kell átkelni ugyanazon a patakon.
Legtöbb helyen nincs híd, csak a folyóba tett kövek. Ez így nem tűnik
vészesnek, de a nagy szintkülönbség, a meleg, a tűző nap és kemény terep nagyon
kimerítő tud lenni.
A másnapi izomláz az átlagos edzettségű embernek garantált. A
problémáim a 4. és 5. km között kezdődtek. A Teneriffén és az Oszoly hegyen
letesztelt túracipőm annyira feltörte mindkét nagylábujjam, hogy nem tudtam
lefelé menni a hegyen. Márpedig 13 km 99,9% hegyről való lemenetelt jelent.
Sikerült találnom egy olyan járásmódot, amivel a kislábujjaimra nehezedett a
terhelés.
A sérüléseim miatt lassan értünk ki a szurdokból, közelgett a hajó
indulása, így az utolsó 3 km-t, ami nem más mint közönséges út, már egy helyi
vállalkozás kisbuszával tettük meg. A buszon nem volt rendszám! :))
17 órával
azután, hogy a busz felvett minket, hazaértünk. A hazaúton volt egy aranyos
jelenet. Mindenki holt fáradtan ült a helyén, a sofőr próbált a szűk utcákban
manőverezni a busszal, de néha 1-2 percre bedugultunk. Az egyik ilyen helyen a
mi oldalunkon megláttunk egy rakás öreglányt, amint táncikálnak. A hangulat kb
olyan volt, mint régen a SZOT üdülőkben az ismerkedési esten. Minden buszban
pihenő ember nézte a táncoló anyókákat és jókat nevetett. Azt a 2 perces dugót
senki sem bánta.
Cipőmizéria
Hála a szurdok túrának, négy lábujjamon úgy
néz ki a köröm, mintha kékre festettem volna. Pedig csak véraláfutásos. A köröm
alatti véraláfutás miatt az adott lábujjak meg is dagadtak. A bal lábamon a
kisujjról hiányzott a bőr. Na ja az a fehér zokni csak piros lett valamitől.
Egyetlen cipőmet, papucsomat sem tudtam felvenni. Első próbálkozásra vettünk
egy olyan klasszikus strandpapucsot, ami a nagylábujj és a mellette lévő ujj
között tart és csak két pántja van. Biztos ismeritek. Jó is lett volna, ha nem
bökött volna. De bökött. Ahol a két pánt találkozik a papucs talpával. Ez nem
jött be. 1-2 nap után megtaláltam a tökéletes megoldást, a műanyag zárt, de
szellőző strandpapucsot.
Heraklion
1.
A szurdok túra alatt beszerzett izomláz és lábsérülések miatt a következő
túránk lightos volt. Van egy akvárium (nem egy, hanem sok), ahol bemutatják a
tengerek élővilágát az apró csikóhaltól a nagy cápáig. Találtunk egy
dinokiállítást is. Sétáltunk a városban. Egy hangulatos kis téren beültünk egy
kávéházba.
Spinalonga
Ez egy kis sziget meglehetősen közel Krétához. A
hajó kb 20 perc alatt ért oda. Bő egy óránk volt a szigeten, ami korábban erőd
volt, de 1904-től 1957-ig a krétai leprások szigete volt. Az egy óra elég volt
arra, hogy körbe sétáljuk a kis szigetet és benézzünk azokba a romokba, ami
megmaradt. A kikötőben ebédeltünk, majd nagy nehezen megtaláltunk a milatosi
cseppkőbarlangot. Bemenni csak elemlámpa segítségével négykézláb lehet. Mivel
denevérek lakják a barlangot, elemlámpák nem volt, az okostelefon elemlámpa
funkciója kevés volt, így kihagytuk.
Knossos - Gortyn - Festos - Matala ...
avagy romok minden mennyisében.
A legendák szerint a virágzó minószi
királyságot és annak udvarát a Santorini-i vulkán felrobbanása és az emiatt
kialakuló szökőár pusztította el. Talán ez Kréta leghíresebb idegenforgalmi
látványossága. Gortynban római kori romok láthatóak. Itt található az első
krétai polgári törvénykönyv, természetesen kőbe vésve. Érdekessége, hogy amíg a
páratlan sorokat balról jobbra kell olvasni, addig a páros sorokat jobbról
balra.
Festost Knossos kistestvérének hívják. Míg Knossosban rengeteg a turista
és az épületekbe nem lehet bemenni, addig Festosban alig voltak és szinte
minden hova be lehetett menni.
Matala a sziklákba vájt üregeiről híres. Ezekben
régen emberek éltek, a 60-s években a hippik lakták. Ma már csak üres lyukak,
amit a turisták nézegetnek.
Földrajzból viszont csúnyán buktam. Azért is jöttünk
ide és főleg azért délután, hogy innen nézzük meg a naplementét. Kréta
kelet-nyugati fekvésű. Matala a sziget déli részén van, így azt hittem, hogy
innen akadálytalanul látjuk a tengerbe lenyugvó napot. Hát nem. A nap tőlünk
északra ment le. Nem láttuk csak azt, ahogy a nap lemegy a tőlünk északra lévő
hegyek mögött.
Santorini
Ez volt a második, helyi irodában befizetett
utunk. A reggeli buszozás, kis utcákban való manőverezés után megérkeztünk
Heraklion kikötőjébe. Már ott várt ránk a Golden Blaze nevű katamarán. Ezzel kb
2,5 óra alatt értünk át a 120 km-re lévő Santorinire. Beszálláskor vettünk
Zsófinak egy akkora cukros fánkot, mint amekkora az arca. Később kért még
egyet. Nem sokkal a kiszállás előtt ki akart menni wc-re, de jött vissza, mert
a wc-be azok jártak, akik a szájukon át ürítették a gyomruk tartalmát.
Néha
kimentem a hátsó nyitott fedélzetre és ez után vettem észre, hogy néhány utas
nem mosolyog, hanem ül kezében egy nagy zacskóval. Közel egy időben érkezett meg
Santorinire a három katamarán hajó, így elég macerás volt a közlekedés.
Busszal
mentünk Oiaba. A buszon elmondta az idegenvezető, hogy Oia drága (ezt én is
tudtam), de ő javasol egy olcsó éttermet. Megint bebizonyosodott, hogy nem
szabad bedőlni az idegenvezetőnek. Az általa javasolt, eldugott kis utcában
lévő helyen 7,50 EUR volt egy görög saláta, míg a "drága", kalderára
néző helyen 5,50 EUR.
Oia után még megnéztük Firat és Kamarit is. Mindhárom
helyen bő 1-1 órát lehettünk. Santorinin végre kaptam rendes gyros pitát. Az
igazi, olcsó 2-2,5 EUR-s árút - igaz 2,60-ért - de nem az olyat, amit Krétán
adtak 3 EUR-ért. Az általam kedvelt gyros pita az alábbiak szerint készül: A
pitát fűszeres olajba mártják, megsütik. Utána megkenik tzatzikivel (igen
kenik, mert az ott marad és nem folyik le), utána jön a paradicsom, a hagyma, a
hús, pár szem sültkrumpli és a pitát betekerik tölcsér formára. A krtétai pita
ennél nagyobb, több benne az "anyag". A pitát ugyanúgy megsütik,
beletesznek mindent, kivéve a krumplit. Betekerik tölcsérbe, betekerik egy
zsírpapírba és beleszórják a krumplit. Hiába több, mégsem olyan, mint a kis
pita.
Firaban és Kamariban is ettem 1-1 kis pitát. A hazafelé vezető úton már
nem láttam zacskós utast. Viszont láttuk a naplementét, a sziget északi
oldalán. Ki érti ezt?
Heraklion 2.
Ismét megnéztük a fővárost. Zsófi
szerint volt ott két kút, amit érdemes megtalálni. Az egyiket könnyen
megtaláltuk. Köré települt egy kávéház. A másik kutat sehol sem találtuk. Pedig
ez volt az érdekesebb, mert a leírás szerint itt üveg mögött, de látható az
ókori vízvezeték nyoma. Bejártuk a környéket, de nem találtuk. Már feladtuk,
amikor nekem gyanús lett, hogy ez az a kút lesz, ami mellett pár napja
kávéztunk és aznap is többször elmentünk. Igazam lett. A kb 10 méter átmérőjű
kútban 2 db ablak mögött tényleg látszik valami, ami egykor vízvezeték is lehetett.
És
a többi nap?
A többi nap nem csináltunk semmit. Néha lementünk a strandra,
de volt hogy csak aludtunk, Unóztunk, olvastunk.
A krétai közlekedésről
Én
még ilyen kuszaságot nem láttam. Stalidát az út szeli ketté középen kettős
záróvonallal. Gyalogosan át lehet kelni az út alatt, de autóval sehogy. Illetve
kb 10 km-s kerülővel. De ez itt senkit nem zavar. A kettős záróvonal is csak
egy festékcsík. Nem árok, nem betonfal, nem aknamező. A fennsíkon láttam olyan
utat, ahol fel volt festve a kettős záróvonal, majd újrafestették az eredetitől
1,5-2 méterre. Van a New Road nevű út. 2*1 széles sáv + 1-1 szűk leállósáv.
Teljesen természetes, hogy a lassabb autók a leállósávon mennek. De azért ott
is óvatosnak kell lenni, mert néhány okos turista ott áll meg fényképezkedni. Találtunk
egy benzinkutat, ami már bezárt. A kút kihajtójánál valaki elvitte az
esőelvezető fedelét, így ott most egy 20-25 cm széles és legalább ugyanilyen
mély árok van. Aki nem figyel és belehajt, annak annyi. Az autóútra visszatérni
csak a lehajtón lehet, egy kicsit szemben a menetiránnyal.
hazaút: 2013.07.20.
W6 2444 HA-LPD 27F
felszállás 22:36 27-s pálya, leszállás 23:30 13R
A
nyaralás megkoronázásaként kaptunk egy Budapest felőli leszállást. Mind a
leszállást, mind a felszállást lelkesen megtapsolta a közönség.
Vicceskedtünk a szurdokban. Zsófi ment elől,
én mögöttem. Néhány követ nem léptem át teljesen, kicsit belerúgtam, azok meg
gördültek tovább.
Zsófi: hallom, ahogy a talpad alatt görögnek a kövek.
Én: Na
persze, hiszen ezek görög kövek.
fényképek