Július
elején találtuk ki, hogy a kollégákkal elmegyünk egynapos túrára Milánóba.
Először 6 főre foglaltunk, majd csatlakozott hozzánk még öt fő. Pár nappal a
repjegyek lefoglalása után a kollégám foglalt 11 jegyet Leonardo Utolsó Vacsora
című freskóját bemutató múzeumba.
odaút: 2013.10.20. W6 2333 HA-LPD 6A
felszállás
6:06 31L, leszállás 7:26 35L pálya
Reggel 3.50-kor találkoztunk a többiekkel a
reptértől 2 perc autózásnyira. Sima eseménytelen repüléssel jutottunk el a
milánói reptérre. Minden út előtt ellenőrzöm a reptéri transzfert. 11 EUR/fő-s
árat mutatott a net. Nehezen ment a jegyvásárlás az automatából. Kollégám jól
beszél olaszul és ő inkább a pénztárban vette meg. Eredmény: nekünk 22 EUR/fő
oda-vissza, neki 15 EUR/fő.
Bevonatoztunk Milánóba, megnéztük a Castello
Sforzescot, utána ittunk egy finom olasz kávét. Két csoportban megnéztük az
Utolsó Vacsorát. Két kollégám előre kinézte, hogy hol fogunk ebédelni. Nagyon
kedves kis hely volt. Gy. kollégám segített mindenkinek rendelni, a pincér is
kellően laza volt. A vége felé hozta a kávét, és az egyiket véletlenül az egyik
kollégám ölébe öntötte. Persze, az egy preparált csésze volt egy csepp kávé
nélkül.
Az ebéd után megnéztük a Dómot. Felmentünk a tetejére. Ott lehet csak
igazán látni, mennyire gazdagon díszített az épület. Megnéztünk 1-2
"olcsó" boltot. Louis Vuitton táska 5.500 EUR-tól. Hazafelé már
mindenki fáradt volt. Én nem. :)))
hazaút: 2013.10.20. W6 2336 HA-LPD 25A
felszállás
22:08 35L, leszállás 23:18 13R pálya
Az eseménytelen utat egy Budapest feletti
repülés koronázott meg. És miért lett a bejegyzés címe, az ami? A nevetéstől. Annyit
nevettünk, hogy estére már fájt a hasam.
fényképek
fényképek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése