Porto

odaút: 2020.03.10 W6 2395 HA-LWZ 6A
felszállás 16:23 31L, leszállás 18:35 35-s pálya

Egy évvel az indulás előtt vettük a repjegyet. Akkor még senki sem gondolta, hogy ilyen izgalmas körülmények lesznek. Bevallom, arra számítottam, hogy a vírushelyzet miatt kevesen lesznek a gépen. Nem, sokan voltak, csaknem teljes telt ház volt. Ennek ellenére 2 perccel az indulási idő előtt a levegőben voltunk.

Azt hittem, Budapesten kell a legtöbbet gyalogolni a géptől a terminálig. Portoban többet kellett. Engem ez cseppet sem zavart. Leszállás után elmetróztunk a szállásig, bejelentkeztünk. A recepciós kedves volt, kaptunk Porto térképet, amin bejelölt mindent. Szállást, nevezetességeket. Adott egy jó tippet is. A város nevezetességei egy völgyben vannak, a szállodánk a domb tetején. Javasolta, hogy lefelé gyalog menjünk, visszafelé metróval. Amúgy amit Portóban metrónak hívnak, az egy villamos, ami néha a föld alatt megy, néha feljön a felszínre. 

Elfoglaltuk a szobát, majd elmentünk vacsorázó helyet keresni. Hamar találtunk egy helyi specialitásokat kínáló szendvicsezős helyet, ahol francensinha-t ettünk. Ez egy kenyérből, húsokból, sajtból és tojásból van összesütve, nyakon öntve barna, enyhén csípős szósszal és hozzá sült krumpli. Laktató. A kenyér percek alatt beszívta a barna szószt, de kaptunk még utánpótlást. Lefeküdtünk aludni.

A reggeli után elindultunk felfedezni Portót. Pár perc sétával elérkeztünk a látnivalókhoz. Első utunk a híres Majestic kávéház volt. Külön ajtónyitó ember fogadott minket. Ittunk kávét, ettünk sütit és hozzá 0,6 dl bort is kértünk/kaptunk. Hihetetlen patinás épület, kifogástalan kiszolgálással. Lesétáltunk Portó leghíresebb hídjához, az I. Lajos hídhoz, átkeltünk rajta fent. Egy kabinos "sífelvonóval" jöttünk le folyópartra a domboldalról, visszamentünk a másik oldalra a híd alsó részén.

Már itt elkezdtünk arról beszélgetni, hogy ha megnyernénk a lottó ötöst, akkor ide költöznénk. Másnap is voltak hasonló gondolataink, de azok nem Portóra vonatkoztak.

Tovább barangoltunk a hangulatos utcácskákban. A 18000 lépés és a másnapi korai kelés miatt gyorsan mentünk aludni.

8.15-re ígérte magát a sofőrünk, 8:09-kor érkezett. Majdnem 2 órás autózással értünk el Douro Valley-be. Ez egy mesevilág. Kávézás után hajókázni mentünk. Annyira sima volt a víz, hogy a hajó szinte nem is mozgott. Gyorsan kértem 1-1 pohár bort. Hajózás után ebédeltünk. Halból vagy csirkéből lehetett választani, természetesen körettel, borral és a  végén süteménnyel. Két borászatot látogattunk meg, ahol 2-2 bort kóstoltunk, illetve meséltek a bor készítéséről is. Ők még tapossák a szőlőt, mosatlan lábbal, mert a fermentáció megöli a baktériumokat, de a fertőtlenített lábon lévő vegyszer rontaná a bor minőségét. Van, amit jobb nem tudni. :))

Este 5 után értünk vissza a szállásra. Kicsi pihi után könnyű vacsora.

Másnap Porto újabb ismeretlen részeit fedeztük fel. Amikor 1754 és 1763 között megépült a Klerikusok tornya, a maga 76 méterével Európa legmagasabb tornya volt. Szívbetegeknek, klausztrofóbiásoknak és nagytestűeknek nem ajánlott a megmászása. A legkeskenyebb részén 55-60 cm széles és jöhet a szembe forgalom is. A torony után lemetróztunk az óceánpartra, ahol sikerült lábat mosnom, nadrágban, cipőben. Jó idő volt, hamar megszáradt. Lenyűgöző az óceán.

Vacsora előtt átöltöztem.

Szombaton kijelentkeztünk a szállodából, ott hagytuk a csomagot és mentünk a városközpontba. Itt szólt közbe a koronavírus. Két programot hagytunk az utolsó napra, a nosztalgia villamosozást és a Sé katedrálist. A villamos nem járt, a katedrális nem nyitott ki. Vissza kell majd mennünk emiatt.

Leültünk a folyóparton, kávéztunk, néztük a világot.

Nagyon jó nyaralás volt.

hazaút: 2020.03.14 W6 2396 HA-LYT 6A
felszállás 20:04 35-s pálya, leszállás 0:04 31R pálya