Eredetileg azt terveztük, hogy Zsófi szép kerek születésnapján New Yorkba utazunk. A koronavírus miatt ezt el kellett halasztani. Figyelve a vírus helyzetet esett a választás Olaszországra és azon belül is Toszkánára. Zsófi előtt sikerült titokban tartani mindent. Csak a reptéren tudta meg a célreptért. De ez még nem volt minden, tudta onnan autóval megyünk tovább.
odaút: 2021.09.13. FR 5023 SP-RKS 3A
felszállás: 13:09 31R, leszállás 14:31 04R
Leszállás után felvettük az autót. Egy Fiat 500 hybrid cabriot kaptunk. Vicces egy kis autó. A vállunk csaknem összeért, a csomagtartója olyan pici, hogy a 2 db kabinsize bőrönddel meg is telt.
A GPS-t itthon hagytam, ezért Zsófi navigált. Csak a szálloda címét tudta, mást nem. Akkor lett gyanús neki, hogy nem egy hétköznapi helyre megyünk, amikor lejöttünk az aszfaltozott útról és még mindig több mint 2 km volt hátra. Megérkeztünk a szállásra, ami valahol a természet lágy ölén van. Csak a konyhás néni volt ott és csak olaszul beszélt. Megértettük, hogy kéri az igazolványokat, cserébe ad szobakulcsot. Felfedeztük a szálloda környékét, ittunk finom bort, beszélgettünk. Este a szállásunkon vacsiztunk. Nem meglepő, a legközelebbi étterem kb 30 km-re volt. Elkövettük azt a hibát, hogy ettünk 2 személyes előételt és főételt. Pukkadásig laktunk.
Kedd:
Reggeli után Volterrába mentünk. Aki látta/olvasta az Alkonyat sorozatot, az tudja, hogy a történet egy fontos helyszíne ez a település, aki pedig nagyon tájékozott, az azt is tudja, hogy nem Volterrában vették fel a volterrai felvételeket.
Megnéztünk a régi városházát. Meglepődtem, mert itt kérték először az EU-s Covid igazolást. Ittunk finom kávét, ettünk sütit, később fagyiztunk is. Nagyon hangulatos hely Volterra, Nagyon jó volt sétálni a hangulatos kis utcákban. Estére átmentünk Cecinába. Ott a tengerparton sétáltunk, és egy hangulatos parkban. Ott vacsoráztunk.
Szerda:
Visszamentünk Pisaban, mert a ferde tornyot látni kell. Meseszép az a rész, ahol a torony van. Meglehetősen ijesztő a torony látványa. Azt várja az ember, hogy hamarosan összedől. Szerencsére nem. Felmenni azon kívül, hogy fárasztó, vicces is. A "lépcsőházban" a falak párhuzamosak, nem látni a dőlést. Az agy a falakhoz igazítja a testet, ami így ferde, hol a torony külső, hol a belső felének megy az ember, attól függően, hogy a torony melyik részén van. A mászást nehezíti - különösen a felső részen - hogy a lépcső anyagában már mély árkokat koptattak a turisták milliói.
A torony és a környező épületek felfedezése után ebédeltünk és kávéztunk, hazamentünk, a szálláson vacsoráztunk. Ekkor ettem az út során először Tiramisut. Én még ilyen finomat nem ettem, Mintha tészta nélkül készült volna.
Csütörtök:
A szálláson nem volt ebéd (csak szendvicses), ezért elmentünk Volterrába ebédelni, majd megnéztük a kínzás múzeumát. Az emberi kegyetlenség határtalan. Visszamentünk a szállásra és elmentünk vadakat nézni. Az előző napokban láttunk egy rakás fácánt, őzet, nyulat. Sajnos csak két fácánt láttunk, már indultunk volna haza, amikor kb 30 méterre mögöttünk megláttunk egy őzet. Lehet, hogy percek óta figyelt minket, de amint megfordultunk tovább állt. Szintén a szállásunkon a vacsoráztunk.
Péntek:
Reggeli után kijelentkeztünk, visszamentünk a reptérre, leadtuk az autót és hazajöttünk
hazaút: 2021.09.15. FR 5024, SP-RKR 5A
felszállás 14:23 22L, leszállás 15:41 31R
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése