Dublin

Péntek délután kb 2-ig dolgoztam. Utána elmentem megtankolni az autót. Terv szerint 5-re mentem volna Zsófiért. 4 körül hívott, hogy előbb elengedték. Érte mentem. Megálltunk az Üllői úti mekinél. Elvileg ez már "zöld". Nos a bútorok fának látszó borítást kaptak, de a plafon szinte fekete, így elég sötét lett. Ezután a fapados parkolóba mentünk. 5 után valamivel értünk a reptérre. Kértem anyut, hogy nézze meg a dublini reptér honlapján, hogy mi van a gépünkkel. Sokáig semmi sem volt, majd kiderült, hogy 40 percet késik.

Szokatlan ez a Ryanairtől, mert ők magukat pontos légitársaságként mutatják be. A 40 perc késésből semmit sem tudott behozni, így a tervezett 20.25 helyett 9 körül indultunk, így összesen csaknem 4 órát vártunk. Sok volt. Szeretek a reptéren lenni, de a sötétben szinte semmit sem lehetett látni.

odaút 2009.12.11. FR 1024 EI-DHP 6A

felszállás 21:00, leszállás 23:00

Az út eseménytelen volt repülési szempontból. Szegény Zsófi szeretett volna enni a fedélzeten, de elfogyott a kaja. Volt még valami egységcsomag (mini májkrém, mini sajt, 2 db keksz, pici macesz, 2 pici mars) de az szegénykémnek a fél fogára sem volt elég.

Aki életében először repül és egy kicsit félős, annak nem biztos, hogy az esti dublini gép az ideális kezdőjárat. A kapitány még Belgium felett mondott 1-2 mondatot. Kb. akkor hagytuk el a szárazföldet és a tenger felett repültünk. Elmondta, hogy hamarosan Anglia következik, majd Liverpool után ismét a tenger. Így is lett. Miután elhagytuk Angliát a kapitány lecsökkentette a hajtóművek teljesítményét és megkezdtük a süllyedést a sötét óceán felé.

Sima leszállást hajtottunk végre a 28-as pályára. Kiszálltunk a gépből és elkezdtünk sietni az útlevél ellenőrzéshez. Kb 5 percig mentünk sietős, kilépős tempóban, úgy hogy ez idő alatt szinte végig mozgó járdán mentünk. Nagyon nagy a reptér. Túlestünk a formaságokon, megtaláltuk a buszunkat, ami rögtön indult is. Az első három lámpa, amin átment a sofőr, kis jóindulattal még sárgának nevezhető. Egyetlen megállót mentünk csak (kb 10-15 perc), de azzal máris Dublin belvárosában voltunk. A buszmegállótól kb. 150 méterre volt a szállodánk. Jó választás volt.

Szombat

A szállodában reggeliztük. Elég érdekes hely. Az utcáról is bárki bejöhet és reggelizhet ott. A kontinentális reggeli 5 EUR. Ezért adnak 4 db háromszögletű pirítóst, vajat, lekvárt, müzli, joghurt, tej, gyümölcslé, stb. A rendes reggeli már laktatóbb. Mi kontinentálisra fizettünk be. Legközelebb vagy nem kérünk, vagy rendes reggelit kérünk.

Nyakunkba szedtük a várost. Végig sétáltunk az O'Connel street-en. Átmentünk a folyó másik oldalára, majd egy másik hídon vissza. Vártuk, hogy elinduljon az élet. A Trinity College után a bevásárló utca felé vettük az irányt. Nézelődtünk, figyeltük a mutatványosokat. Egy BVK-ban ebédeltünk. Pulyka sonkával, krumplipürével és zöldségekkel volt a menü. A kaja vége felé a Kitchen Pork turn on. Tovább sétálgattunk. Egy másik BVK-ban ittunk kávét és ettünk hand made apple pie-t.

Kerestünk egy konkrét márkaboltot, amit jól eldugtak, de mi megtaláltuk, így Zsófinak befigyelt egy szép szatyor. Visszatértünk a hotelbe. Kipihentünk az egész napos mászkálás fáradalmait. Már délután kinéztük azt a helyet, ahol vacsorázni szerettünk volna. Igazi kis ír kocsma. Kicsit várni kellett az asztalra. Zsófi csirkét rendelt és karácsonyi pudingot, én megelégedtem egy traditional fish & chips-szel. Zsófi meg is kérdezte, hogy nem lesz nekem kevés. Mondtam neki, hogy fogok én még enni este csirkét és pudingot. Úgy is lett. Kichen Pork turn on. A kaják nagyon-nagyon finomak voltak. A karácsonyi puding volt a legjobb. Aszalt gyümölccsel gazdagon megtömött gyümölcskenyér, forró vanília öntettel és tejszínhabbal. Hazasétáltunk és lefeküdtünk.

Vasárnap

Reggeli után elsétáltunk a már rég bezárt Jameson whiskey gyárhoz. Sajnos csak vezetett túra keretében lehetett volna megnézni, de ahhoz nem volt sok kedvünk. A National Wax Museum következett. Elsősorban Írország történelmét, híres embereit bemutató viasz szobor kiállítás, de a gyerekeknek is kedveznek néhány szoborral. Volt egy horror szoba is, de nem volt vészes. Maga a múzeum elég érdekes. Régen ez egy bank volt és a kiállítási termek 1-1 páncélszobában voltak.

Visszasétáltunk a hotelhez, elhoztuk a bőröndöt és pont jött a reptéri busz. A reptéren gyorsan túlestünk a vizsgálaton, nálam az öv jelzett. Leültünk enni. Kértünk két klubszendvicset. Kicsit furcsa volt, hogy kétszer is rákérdeztek arra, hogy kettőt kérünk-e? Én még ekkora szendvicset nem láttam. Egy csirkemell van kisütve, berakva egy ciabatta zsemlébe. Na ebből 2 db egy adag, sültkrumplival, salátával. Itt Kitchen Pork turn on harmadszor is. :))

hazaút 2009.12.13. FR 1023 EI-DCV 27F

felszállás 16:00 12-s pálya, leszállás 20:00 31L

Pontos indulás, hosszú taxizás. A Ryanar mindkét gépén lehet menet közben mobilozni. Amikor Zsófi elaludt én küldtem anyunak egy sms-t.

Furcsaságok:

• a hotelben: a mosdónak két csapja van. Egy meleg és egy hideg, de két külön kifolyója is. Az egyikből hideg, a másikból forró jön. A kézmosás felér a jobb kéz epillálásával és a bal kéz fagyasztásával. Elég trükkös volt az egész. A franciágy 140 cm széles, ami ideális két vékony egymást nagyon szerető embernek.
• az utcán: ezek az írek nem semmik. A helyiek nem is emberek, hanem hüllők. Ki más tudna decemberben egy szál nyári miniruhában, vagy rövidd ujjú pólóban kimenni az utcára? Ők tudnak. Borzasztó.

Kitchen Pork

Ez lennék én. Zsófitól kaptam a becenevet, mert amit ő nem tudott megenni, azt megettem én.

fényképek