Eindhoven

odaút 2011.01.15. W6 227 HA-LPC 6F

felszállás 6:11, leszállás 8:03

A reptéren hamar túlestünk az ellenőrzésen, reggeliztünk. A gépen szerencsénk volt, mert tudtunk venni kapitánymacit. Mint kiderült a gépen összesen 2 db volt. Mindkettőt megvettük, mert az egyik fórumos társ is rendelt egyet. Nagyon érdekes formájú az a busz (401) ami a reptérről a városba bevisz. Kb reggel 9-re értünk be Eindhoven központjába. Hihetetlen, de az egész város aludt még. Alig volt élet az utcákon.

Ami rögtön szemet szúrt az a kerékpáros közlekedés. Itt ugyanis van. Nem csak beszélnek róla, de tettek is érte nem is keveset. Minden úton van külön kerékpár út. Nem csak fel van festve két vonal, hanem valódi út van nekik építve. Elképesztően sok kerékpártároló van. Láttunk földalatti tárolót is, ahová mozgó járda visz le. A kerékpárokat a célnál lelakatolják a tulajdonosok és ott hagyják. Ami a legszebb, hogy senki sem viszi el őket. Amin a legjobban meglepődtem, hogy néhány forgalmas kereszteződésben a gyalogos és kerékpáros forgalomnak külön aluljáró rendszert építettek ki.

Mivel az élet megindulásáig még volt egy óránk, megnéztük a Flying Pins-t. Ez egy jópofa szoborcsoport. Eindhoven tele van szobrokkal. Az épületek is különleges formájúak. Az egész város nagyon hangulatos. Elmentünk a PSV Eindhoven stadionjához. Bementünk a boltjukba. Becsipogott a rendszer. Az eladó mondta, hogy jöjjünk be. Kifelé is csipogott. Előbb Zsó ment ki, a rendszer csendes volt. Utána kiadtam a fotós táskát, csend. Kiadnám a hátizsákom, sziréna. Rájöttünk, hogy a hátizsákban még benne van a lopásjelző. Mivel olló nem volt nálunk, ezért a körömvágó csipesszel műtöttük ki. Visszamentünk a központba, ettünk valami helyi szendvicset.

Közben felébredt a város, kinyitottak a boltok is. Kicsit shoppingoltunk. Találtunk egy plázát, aminek hiányzott az egyik fala, így a folyosóin nem volt túl meleg. Kicsit álmosak voltunk, beültünk inni egy kávét, illetve én ettem egy szendvicset. A mellettünk lévő asztalnál érdekes pár ült. Egy idősebb holland úr és ifjú thai vagy maláj párja. Hasonló szendvicset ettek, mint én. A holland előbb késsel-villával kezdte a szendvicset enni, de a párja segített neki. Két kanállal szedte apró falatokra a szendvicset és közben édesen vigyorgott a bácsira. Ja azt nem mondtam, hogy a thai/maláj is egy pasi volt. :))

Ezután egy hangulatos parkban sétáltunk, néztük a patakocskát, a hangulatos utcácskákat. Mivel elég fáradtak voltunk a heti zsúfolt programok miatt, ezért elmentünk a hotelbe és egy kicsit aludtunk. 7 körül elindultunk vacsorázó helyet keresni. Ugyanaz a bajunk volt mint Londonban. Nagyon sok olasz, kínai, török, görög, indonéz étterem volt, de sehol egy helyi ételeket kínáló. Már feladtuk és elindultunk vissza a hotelbe, hogy együnk valami francia ételt. De akkor végre találtunk egy szimpatikus helyet. Két féle előételt ettünk, levest. Zsófi csirkés főételt evett, én mix fish-t. Ittunk sört is. Pontosabban Zsófi ivott egy pohárral, én beleittam. Egész jó volt. Nagy szó ez egy olyan embertől, aki nem egész 3 éves kora óta utálja a sört. :))

Hazamentünk, lefeküdtünk. Nem kellett ringatni. Másnap későn keltünk, reggeliztünk. Kijelentkeztünk a hotelból. Megnéztük a DAF múzeumot, utána elsétáltunk a híres UFO alakú épülethez. Az összes építészeti látványosságot már megnéztük, mást már nem akartunk, de még nagyon sok időnk volt a gép indulásáig. A nap ragyogóan sütött, néha már-már melegünk is volt.

Elindultunk egy kis sétára a reptéri busz vonalán. Addig-addig mentünk még egy megállót, míg a végén kiértünk a reptérre. Ez egy kellemes 8 km-s túra volt. Hazafelé pontosan indult a gép, sima utunk volt. Szerencsénkre Zs értünk jött, hazahozott. Hozott még kaját is, így ettünk. Zs nálunk aludt, így ma reggel együtt mentünk dolgozni. Nagyon kellemes hétvége volt.

Furcsaságok

A házak. Nagyon kis alapterületűek, 2 vagy 3 szintesek viszonylag kis belmagassággal. Az ablakokon nincs függöny. Minden további nélkül be lehet látni a lakásokba. A legtöbbször maga a ház fala van az utcán és így bárki belát az emberhez.

Lipton citromos ice tea: szénszavas. Olyan, mintha sört innék.

hazaút: 2011.01.16. W6 216 HA-LPE 30A

felszállás 19:44, leszállás 21:13

fényképek 

Rómát tényleg látni kell

Csütörtök - az utazás

4 órakor eljöttem a munkahelyemről, elmentem Zsófiért. Kimentünk a fapados parkolóba, onnan a reptérre. 6-ra kényelmesen kiértünk. A reptéri tranzitban vacsoráztunk. Azt tudtuk, hogy a gépünk napközben már összeszedett 30 perc késést, amit nem is sikerült behoznia.

odaút: 2010.06.03. W6 247 HA-LPS 6A

felszállás 20:55, leszállás 22:10

Pont egy órával a menetrend szerinti indulási idő (19.55) után szálltunk fel. Valamit sikerült behozni a késésből. Sima leszállás volt a 16L pályára. Siettünk a vonathoz. 22.33-kor értünk oda. A vonat 22.36-kor indult. Nagyon sokan álltak a jegykiadó automatikánál. Lekéstük volna a vonatot, ha a jófej kalauz nem szól, hogy szálljunk fel, mert nála is lehet jegyet venni. A vonat fantasztikus volt. Az ülések kényelme vetekedett a repülőgépek ülésének kényelmével. A vonat teljesen csendes és tiszta. Fél óra a menetideje.

A Termini vasútállomásról gyalog mentünk a szállásra. Elég érdekes környék. Valószínűleg a Keleti vagy a Nyugati pályaudvar környéke sincs rajta Budapest legvonzóbb látnivalóinak 10-es listáján. Láttunk néhány gyanús alakot, hajléktalant, de senki sem szólt hozzánk. A szállodában az adminisztráció gyors volt. A szoba teljesen megfelelt. Tiszta, normál méretű. Gyorsan lefeküdtünk aludni.

Péntek - irány a város

Amikor péntek este végig gondoltuk, hogy mi mindent láttunk, akkor magunk is meglepődtünk. Külső szemlélő azt hinné, hogy csak végigrohantuk a várost, hogy "kipipálhassuk, ezt is láttuk". Nem így volt.

A szállodában a reggeli bőséges volt. Visszamentünk a Termini-re és vettünk 3 napos Róma Pass-t. Nagy találmány volt. Első utunk a Colosseumhoz vezetett. Metróval mentünk. Kissé lepukkantak a metróállomások és a legtöbb szerelvényt kívülről telegrafitizték. Azon tanakodtunk Zsóval, hogy amikor kijövünk a metróból, akkor rögtön látni fogjuk a Colosseumot vagy meg kell majd keresni. Amint kiértünk ez már nem volt kérdés. Betöltötte az egész látómezőnket. Két sor volt a jegypénztárhoz. Az egyik a sima. Ennek hossza változott 100 és 200 méter között. Volt egy másik sor is a Róma Pass-osoknak. Egy ember állt előttünk kb. 5 másodpercet. Nekünk is ennyit kellett várni. A Colosseum tényleg csodálatos. Alaposan körbejártuk. Sajnos azt a helyet nem találtam meg, ahol annak idején Bruce Lee és Chuck Norris küzdött, de ennek ellenére nagyon jó volt.

Innen a Forum Romanumba mentünk. A Roma Pass-al itt is azonnal bejutottunk. Végigsétáltunk az egész területen. Csodálatos, hogy ennyi év után is még mi minden megmarad a régi épületekből. Következett a Piazza Venezia és a Monumento Nazionale. Az emlékmű teraszán ebédeltünk. Zsó szendvicset evett és prosutto e melone-t. Isteni finom volt.

 A Pantheon következett. Azt tudom, hogy a kupolák önhordó szerkezetek. Amint beépítik az utolsó követ, kész a szerkezet. A Pantheon tetején egy 9 méteres lyuk van. Az ott beeső eső vagy hó azonban - látszólag - nem tett nagy kárt a belső falakban, freskókban. A Trevi kút következett. Mi is bedobtuk a magunk apróját. Már indultunk el, amikor nagy kiabálásra, tapsra lettünk figyelmesek. Egy lány mászott be a kút vizébe és ment egyre beljebb. Semmi sem volt a kezébe. Lehajolt és kivett valamit a vízből. A fényképezőjét. Lehet, hogy azt dobta be az érme helyett? :)) 

Elmentünk a spanyol lépcsőhöz, majd átsétáltunk a Tevere másik partjára. Egy kis parkban pihentünk és fagyiztunk. Az Angyalvár következett. Itt is ingyenes volt a belépésünk. Felmentünk a tetejére és onnan néztünk szét.

Egy fontos kérdés volt az öltözetünk. Azt tudtuk, hogy akármiben nem lehet bemenni a Szent Péter Bazilikába. Az Angyalvár után elmentünk a bazilikához. Láttam, hogy bermuda nadrágos emberek mennek be. Tanakodtunk, majd megpróbáltuk. A securityn simán átjutottunk. Már kezdtem nagyon örülni. Odaértünk az öltözködési securityshez, aki nem engedett be. Azt ugyanis nem vettük észre, hogy Zsó-n ujjatlan póló van. Ez pedig kizáró ok. Kérdeztem, hogy én bemehetnék-e? Ingatta a fejét, mert a térdem kilátszott. Leültünk egy padra. Nagyon fáradtak voltunk. Az útikönyv alapján választottunk egy éttermet. Ott vacsoráztunk. Jó döntés volt. Nagyon fáradtan kerültünk ágyba.

Szombat - Vatikán

Reggeli után elindultunk a Vatikánba. Még itthonról lefoglaltam a belépőnket a neten. A 28 EUR-s árra, így még jött 8 EUR plusz költség, de nagyon megérte. A múzeumhoz 4-500 méteres sor állt. A sor kb. fele a tűző napon, az árnyék legkisebb esélye nélkül. Tudtam, hogy nekünk nem kell beállni a sorba. Ennek azért is nagyon örültem, mert itt már hosszúnadrág volt rajtam, a nap pedig száz ágra sütött. Szépen elsétáltunk a sor mellett. Volt egy másik sor is, ott a csoportok mentek be és volt egy harmadik sor is a netes vásárlóknak. Pontosabban nem volt sor. Bementünk. Kicsit féltem, mert 11-re szólt a jegyünk, de még 10 óra sem volt. Túlestünk a securityn, beálltunk egy olyan sorba, ahol 1 ember állt előttünk és megkaptuk az ingyenjegyünket. Nagyon megérte az a 8 EUR pluszköltség, mert ha órákig kellett volna sorba állni, akkor nagyon nyűgösek lettünk volna.

Hihetetlen mennyiségű műkincs van ott. Az ember azt se tudja mit nézzen, annyi minden van. Az egyik sarokba árválkodik az egyik kedvenc szobrom, a Laokon szoborcsoport. De számtalan másik híres alkotást láttunk. Érdekes módon lehet fényképezni a múzeumba. Néhány helyen tilos vakut használni. Van egy terem, ahol hatalmas méretű faliszőnyegek vannak. Olyan nagyok, hogy egyiket sem tudnám leteríteni otthon. A szőnyegeken lévő alkotások fotó minőségűek. Szinte a legutolsó terem a Sixtus-kápolna. Ez az egyetlen hely, ahol nem lehet fényképezni. Szívem szerint ott fotóztam volna a legtöbbet. Döbbenetes. Percekig csak ültünk és néztünk. Michelangelo zseniális műve. De dicséret illeti a kőműveseket is. Az épület több, mint 500 éves és még nem ázott be, nem esett le a vakolat. (emlékeztetőül: a gödöllői lakás mennyezetének vakolata fél évvel az építés után leesett). Innen a Szent Péter Bazilikába mentünk. Hatalmas sor fogadott minket. A bazilika előtti félkörívben elhelyezkedő oszlopsor mentén állt a sor. Kivártuk, bejutottunk. Első utunk a pápák sírkamrájába vezetett. II. János Pál pápa sírjánál többen imádkoztak. Van egy webkamera, amin bármikor nézhető a sír. Kicsit bizonytalan a működése, de lehet, hogy egy percre felkerültünk a netre. A sírkamrából fel lehet látni néhány a mennyezeten lévő rácsos ablakon át a bazilika kupolájába.

A bazilika döbbenetes méretű, kb. 60.000 ember fér el benne. Ennek ellenére "csak" a világ második legnagyobb keresztény temloma. A legnagyobb az Elefántcsontparti Yamoussoukro Mária-templom. Megpróbáltunk mindent megnézni. Természetesen felmentünk a kupola csúcsára. Még az út előtt olvastam, hogy Rómában figyeljen az ember, mert előszeretettel lopják meg, csapják be. Minket sehol sem csaptak be, csak a Vatikánban. Kifizettem a 2*7 EUR-s belépőt, de csak 1 jegyet kaptam. Utólag már sejtem, hogy az ellenőr miért nézett a pénztárosra, amikor ellenőrizte a vonalkódot. Egészségükre.

Lifttel mentünk fel, majd követezett 320 lépcső felfelé. Az első megálló a kupola belsejében volt. Onnan néztünk le az alattunk lévő hangyaméretű emberekre. Szinte karnyújtásnyira voltak a kupola képei. A mászás izgalmasabb része csak ez után következett. Olyan szűk folyosókon kellett menni, hogy a vállam hozzáért mindkét falhoz, majd a fal elkezdett dőlni befelé az ív mentén. Néha a fejünkre is kellett vigyázni, hogy ne üssük be. A legutolsó csigalépcső szélessége egy lábfejnyi volt. Felértünk. Csodálatos látvány fogadott minket. Róma lenyűgözően szép fentről is. Lejöttünk a liftig. Zsó lifttel ment le én futva. Nagyon széles csigalépcső vezet le. Megtaláltam azt az ívet, ahol egy lépés egy lépcső elven tudtam nagyon gyorsan menni. Előttem hasonló módon ment egy csapat. :)))

A meleg és a Vatikán-style ruha miatt nagyon melegünk volt, így visszamentünk a hotelbe letusolni és átöltözni. A szokásos helyünkön vacsoráztunk.

Vasárnap - Dolce vita

Reggeli után kijelentkeztünk a hotelból, ott hagytuk a bőröndöt és nekiindultunk. Első utunk a Piazza Navonára vezetett. Itt beültünk egy kávéházba. Ittunk kávét, ettünk fagyit. Élveztük az életet. Elsétáltunk a Piazza del Popolóra. Bejutottunk a Santa Maria del Popoloba. Utána a Villa Borghese parkjában pihentünk. Leültünk egy padra. Zsó az ölembe feküdt és valahol a közelben élő zene szólt. Van egy ici-pici tó, ahol lehet csónakázni. Ha üres lenne, akkor a teljes hosszában 1 perc alatt átevezném. 20 percet csónakáztunk. Ott ez a kölcsönzési egységidő. A tóban, van egy nagyon pici szigetecske, amin van egy épület. Két szökőkút a látványosság és a sütkérező teknősök. Sétáltunk egy kicsit, majd béreltünk egy elektromos kisautót, amivel egy órát bohóckodtunk. Visszamentünk a hotelbe, felvettük a bőröndöt és a 18.22-es vonattal kimentünk a reptérre.

A Fiumcino nem egy kicsi reptér. Négy terminálja van. 1-es, 2-es, 3-s, 5-s. A hiányzóról nem tudok semmit. Gyorsan túlestünk a formalitásokon. A D1 kapunál vártuk a beszállítást. Megjelent a check in fiú, majd bemondta, hogy irány a D9 kapu. A reptér másik fele. Kis késéssel kezdődött a beszállítás.

Eddig én csak kis reptereken jártam. Elsősorban fapados - azaz másodlagos - és charter reptereken. Onnantól kezdve, hogy gurulni kezdett a gép, legalább 10-12 gép szállt fel előttünk, miközben mi lassan araszoltunk a felszállási pontra. Mögöttünk is várakozott 6-8 gép. Tiszta dugó-feeling. 22.55-kor szálltunk fel a 25-s pályáról és 0.03-kor le Ferihegyen a 16L pályára. Pont 1 órára értünk a Gödöllő táblához. Nagyon fáradtak voltunk.

hazaút: 2010.06.06. W6 248 HA-LPE 6A 

felszállás 22:55, leszállás 0:03 

Mindenféle 

A Róma Pass nagy találmány 25 EUR/db. Ezért két szabadon választott múzeumba ingyenes a belépés és 3 napig ingyen lehet tömeg közlekedni. Mi a Colosseum, Forum Romanum, Angyalvár hármasban voltunk ingyen. Igaz egy jeggyel lehet menni a Colosseumba és a Forum Romanumba. A belépők 20-22 EUR-ba kerültek volna. A 3 napos bkv jegy 11 EUR. 1 bkv jegy 1 EUR és 75 percig érvényes. Szóval spóroltunk pénzt is és időt is. Arról nem beszélve, hogy a csomagban még van egy térkép is.

A metróról már írtam. Mentünk villamossal is. Olyan öregek a szerelvények, hogy ha nők lennének, akkor kezét csókolom anyókával köszönnék neki. A buszközlekedés kifogástalan. Igaz sehol sem lehet térképet találni a buszok útvonaláról, de azért el lehet igazodni. A Terminin nagyon sok busznak van a végállomása, a Róma Pass-hoz kapott térképen minden nevezetességhez odaírják, hogy melyik busszal lehet odamenni. De legtöbbször sétáltunk. Egyszer felszállt a villamosra 3 ellenőr-gyanús személy. Azonnal mindenki lyukasztani kezdett. 

Turista csapatok hordája mászkál a városban. Évekkel ezelőtt az idegenvezetők ernyővel vagy valami hasonló könnyen felemelhető izével mászkáltak. Meg-meg álltak és jó hangosan magyaráztak. Változnak az idők. Mostanában mindenki "meghízott" MP3 lejátszóval a nyakában mászkál és fülhallgatóval hallgatják amit az idegenvezető a mikrofonjába mond, Így nincs hangzavar. A csoportok tagjait kicsi matricákkal jelölik meg. Örülök, hogy mi magunk fedezzük fel a világot és nem diktált tempóban és útvonalon kellett megnézni Rómát.

Ami nem tetszett az a kosz. Róma nem tiszta város. A Borghese parkban is minden felé szemetelnek, a reptéren sem dobják ki a szemetet, pedig csak 2 lépés lenne. 

Van két eset, amit egy életen át hallgathatok Zsófitól (ott felejtettem a Keletiben és a West Endben). Na most lesz egy amit Zsófi hallgathat tőlem. A ragyogó napsütésben leégett a nyakam. Ott hordtam a fényképező gépet. Zsófi megfogta és meghúzta (ellenkező esetben elesett volna a buszon/villamoson). Nagyon fájt. Ezt most hallgathatja egy darabig.

Dublin

Péntek délután kb 2-ig dolgoztam. Utána elmentem megtankolni az autót. Terv szerint 5-re mentem volna Zsófiért. 4 körül hívott, hogy előbb elengedték. Érte mentem. Megálltunk az Üllői úti mekinél. Elvileg ez már "zöld". Nos a bútorok fának látszó borítást kaptak, de a plafon szinte fekete, így elég sötét lett. Ezután a fapados parkolóba mentünk. 5 után valamivel értünk a reptérre. Kértem anyut, hogy nézze meg a dublini reptér honlapján, hogy mi van a gépünkkel. Sokáig semmi sem volt, majd kiderült, hogy 40 percet késik.

Szokatlan ez a Ryanairtől, mert ők magukat pontos légitársaságként mutatják be. A 40 perc késésből semmit sem tudott behozni, így a tervezett 20.25 helyett 9 körül indultunk, így összesen csaknem 4 órát vártunk. Sok volt. Szeretek a reptéren lenni, de a sötétben szinte semmit sem lehetett látni.

odaút 2009.12.11. FR 1024 EI-DHP 6A

felszállás 21:00, leszállás 23:00

Az út eseménytelen volt repülési szempontból. Szegény Zsófi szeretett volna enni a fedélzeten, de elfogyott a kaja. Volt még valami egységcsomag (mini májkrém, mini sajt, 2 db keksz, pici macesz, 2 pici mars) de az szegénykémnek a fél fogára sem volt elég.

Aki életében először repül és egy kicsit félős, annak nem biztos, hogy az esti dublini gép az ideális kezdőjárat. A kapitány még Belgium felett mondott 1-2 mondatot. Kb. akkor hagytuk el a szárazföldet és a tenger felett repültünk. Elmondta, hogy hamarosan Anglia következik, majd Liverpool után ismét a tenger. Így is lett. Miután elhagytuk Angliát a kapitány lecsökkentette a hajtóművek teljesítményét és megkezdtük a süllyedést a sötét óceán felé.

Sima leszállást hajtottunk végre a 28-as pályára. Kiszálltunk a gépből és elkezdtünk sietni az útlevél ellenőrzéshez. Kb 5 percig mentünk sietős, kilépős tempóban, úgy hogy ez idő alatt szinte végig mozgó járdán mentünk. Nagyon nagy a reptér. Túlestünk a formaságokon, megtaláltuk a buszunkat, ami rögtön indult is. Az első három lámpa, amin átment a sofőr, kis jóindulattal még sárgának nevezhető. Egyetlen megállót mentünk csak (kb 10-15 perc), de azzal máris Dublin belvárosában voltunk. A buszmegállótól kb. 150 méterre volt a szállodánk. Jó választás volt.

Szombat

A szállodában reggeliztük. Elég érdekes hely. Az utcáról is bárki bejöhet és reggelizhet ott. A kontinentális reggeli 5 EUR. Ezért adnak 4 db háromszögletű pirítóst, vajat, lekvárt, müzli, joghurt, tej, gyümölcslé, stb. A rendes reggeli már laktatóbb. Mi kontinentálisra fizettünk be. Legközelebb vagy nem kérünk, vagy rendes reggelit kérünk.

Nyakunkba szedtük a várost. Végig sétáltunk az O'Connel street-en. Átmentünk a folyó másik oldalára, majd egy másik hídon vissza. Vártuk, hogy elinduljon az élet. A Trinity College után a bevásárló utca felé vettük az irányt. Nézelődtünk, figyeltük a mutatványosokat. Egy BVK-ban ebédeltünk. Pulyka sonkával, krumplipürével és zöldségekkel volt a menü. A kaja vége felé a Kitchen Pork turn on. Tovább sétálgattunk. Egy másik BVK-ban ittunk kávét és ettünk hand made apple pie-t.

Kerestünk egy konkrét márkaboltot, amit jól eldugtak, de mi megtaláltuk, így Zsófinak befigyelt egy szép szatyor. Visszatértünk a hotelbe. Kipihentünk az egész napos mászkálás fáradalmait. Már délután kinéztük azt a helyet, ahol vacsorázni szerettünk volna. Igazi kis ír kocsma. Kicsit várni kellett az asztalra. Zsófi csirkét rendelt és karácsonyi pudingot, én megelégedtem egy traditional fish & chips-szel. Zsófi meg is kérdezte, hogy nem lesz nekem kevés. Mondtam neki, hogy fogok én még enni este csirkét és pudingot. Úgy is lett. Kichen Pork turn on. A kaják nagyon-nagyon finomak voltak. A karácsonyi puding volt a legjobb. Aszalt gyümölccsel gazdagon megtömött gyümölcskenyér, forró vanília öntettel és tejszínhabbal. Hazasétáltunk és lefeküdtünk.

Vasárnap

Reggeli után elsétáltunk a már rég bezárt Jameson whiskey gyárhoz. Sajnos csak vezetett túra keretében lehetett volna megnézni, de ahhoz nem volt sok kedvünk. A National Wax Museum következett. Elsősorban Írország történelmét, híres embereit bemutató viasz szobor kiállítás, de a gyerekeknek is kedveznek néhány szoborral. Volt egy horror szoba is, de nem volt vészes. Maga a múzeum elég érdekes. Régen ez egy bank volt és a kiállítási termek 1-1 páncélszobában voltak.

Visszasétáltunk a hotelhez, elhoztuk a bőröndöt és pont jött a reptéri busz. A reptéren gyorsan túlestünk a vizsgálaton, nálam az öv jelzett. Leültünk enni. Kértünk két klubszendvicset. Kicsit furcsa volt, hogy kétszer is rákérdeztek arra, hogy kettőt kérünk-e? Én még ekkora szendvicset nem láttam. Egy csirkemell van kisütve, berakva egy ciabatta zsemlébe. Na ebből 2 db egy adag, sültkrumplival, salátával. Itt Kitchen Pork turn on harmadszor is. :))

hazaút 2009.12.13. FR 1023 EI-DCV 27F

felszállás 16:00 12-s pálya, leszállás 20:00 31L

Pontos indulás, hosszú taxizás. A Ryanar mindkét gépén lehet menet közben mobilozni. Amikor Zsófi elaludt én küldtem anyunak egy sms-t.

Furcsaságok:

• a hotelben: a mosdónak két csapja van. Egy meleg és egy hideg, de két külön kifolyója is. Az egyikből hideg, a másikból forró jön. A kézmosás felér a jobb kéz epillálásával és a bal kéz fagyasztásával. Elég trükkös volt az egész. A franciágy 140 cm széles, ami ideális két vékony egymást nagyon szerető embernek.
• az utcán: ezek az írek nem semmik. A helyiek nem is emberek, hanem hüllők. Ki más tudna decemberben egy szál nyári miniruhában, vagy rövidd ujjú pólóban kimenni az utcára? Ők tudnak. Borzasztó.

Kitchen Pork

Ez lennék én. Zsófitól kaptam a becenevet, mert amit ő nem tudott megenni, azt megettem én.

fényképek 

Repülőgépmodell beszerzés

Ennek az útnak az egyik célja a Ryanair fedélzetén kapható kis repülőgépmodell megvásárlása volt. Amikor megtaláltam a menetrendben ezt az egynapos háromszögezést nagyon megörültem. Megvettem a jegyeket. Bergamoból több gép is ment Charleroira. A legolcsóbb a délutáni gép lett volna. Így lett volna időm Bergamoban sétálni, de nem láttam volna semmit Charleroiból.

Később a Ryanair csökkentette a reggeli jegy árát. Vettem abból is, mert éreztem, hogy kis szerencsével elérhetem azt a gépet is, így megnézhetem Charleroit. Mindkét 5 EUR volt, így a fel nem használt jegy nem okozott túl nagy lelki törést.

odaút: 2009.11.15. W6 235 HA-LPD 6A

felszállás 6:00, leszállás 7:40

... avagy egy Budapest - Bergamo - Charleroi - Budapest repülés just for fun!

Reggel 2-kor csörgött a telefonom, pár perccel később az óra is. 3/4 3 körül indultam el. Elmentem a parkolóba, onnan kocsival vittek a reptérre.

Novemberben vezette be a Wizz Air az "internetes utasfelvétel"-t. Ennek az a lényege, hogy az ember otthonról jelentkezik be a gépre és kinyomtatja a beszállókártyáját. Ha csak kézi poggyásza van, akkor a reptérre érkezés után rögtön mehet a securityhez. Nem kell sorban állnia a check-in pultnál. Ma még ingyenes kényelmi szolgáltatás, de fogadok, hogy fél éven belül fizetni kell annak aki nem így jelentkezik be.

4-kor nyitott a security. Megnézték a saját magam által nyomtatott beszállókártyát és mehettem. Eljött az 5.30. Az emberek már mind ott tolongtak, hogy elsőként léphessenek a fedélzetre. Én nyugodt voltam, mert nekem volt Priority Boardom (PB) is. Ennek az a lényege, hogy - némi felárért - elsőként szállhatsz fel arra a buszra, ami a géphez visz és elsőként is szállsz le róla. Hívják a PB-s utasokat. Odamegyek, odaadom a beszállókártyát. A leányzó néz és keres valamit a saját papírjai között. Megkérdezte, hogy én nem álltam be a check-in pulthoz? Nem. Erről szól a webcheck-in. :))

Odafelé kis késéssel indultunk. 7.30 helyett 7.40 kor szállt le a gép. Az út repülési szempontból teljesen eseménytelen volt. A felhők fölött nagyon szép volt. Mintha nyár lenne. Az ég kék, a nap süt. Leszállás után még várni kellett a buszra. 7.50 is elmúlt mire kijutottam a terminálba.

továbbutazás: 2009.11.15. FR 4523 EI-DPV 7A

felszállás 8:30, leszállás 10:05

Az idő nagyon sürgetett. 8.30-kor ment tovább a másik gépem. Fapados reptereken ismeretlen fogalom az átszálló utas. Ott ki kell jönni és újra végigcsinálni a teljes check-in folyamatot. A Rynairnél is van webcheck-in, így rohanhattam a securityhez. Igen ám, de ott kb 80 méteres sor állt a kordonok között. Előttem egy ember átmászott a szalagkordonon és a beszállókártyákat ellenőrző „elő”-seuritys engedte, mert indult a gépe. Gondoltam egy merészet. Megpróbáltam én is. Ha nem jött volna be, mehettem volna a délutáni géppel, mert a 8.30-s gépet, már nem értem volna el. Beengedtek. Túlestem a securityn. Rohantam a kapuhoz, közben próbáltam felöltözni (az övet le kellett venni). Ezt a rohanást szó szerint kell venni. Tök utolsóként értem fel. Már rég tartott a beszállítás. Pár utas még előkerült. Lementem a buszhoz. Tele volt. Csak a 3. és 4. ajtó volt nyitva. Az egyik felszállni akaró utas veszekedett a sofőrrel, erre az kinyitotta a 2. ajtót is. Felszálltam. Kimentünk a géphez. Először az 1. ajtót nyitották ki a PB-s utasoknak, utána a 2. ajtót. Kb 10. lehettem a gépen. Ezt a mákot.

Azt tudtam, hogy a Ryanir szokása, hogy ha nincs tele a gép, akkor az 1.-4. sorokat lezárják, ezért ültem a 7.-be. Az út teljesen eseménytelen volt. Gyönyörű volt a látvány és megvehettem a kis Rynair modellem. Ezért jöttem, na meg a repülésért.

10.05-kor szálltunk le Charleroi repterén. Pontosan. A Ryanair gépeken pontos érkezéskor fanfár szól. Most is volt. A charleroi busz pont 10.05-kor indult, így azt már lekéstem. Begurultunk, besétáltunk, elmentem wc-re, körülnéztem a reptéren. Kimentem. A busz ott volt. Felszálltam és szinte azonnal indult. 

Zsófival mi már egyszer voltunk Charleroiban. Sötét volt és esett, így eljöttünk. Most világos volt és esett. Charleroi nem egy szép város. Valamiféle ipari tevékenység is van ott. Sétáltam egy kicsit. Volt egy kirakodóvásár. Gondoltam hozok valamit Zsófinak. Nem hoztam, mert sértődés lett volna belőle. Szerintetek milyen lehet egy 5 vagy 10 EUR-s kabát minősége? Nem a bennszülött belgák vásároltak ott. Volt egy utca, ahol madárvásár volt. Nagyon hangos volt. :)) 

A busz indulási idejének megint semmi köze nem volt a netről elérhető menetrendhez. Ugyanazzal a géppel jöttem haza, mint amivel reggel. Eléggé tele volt a gép. Sötét este volt mire leszálltunk. Nagyon jó nap volt.

hazaút: 2009.11.15. W6 2225 HA-LPD 6A

felszállás 17:45, leszállás 19:30